Vaszary János (1867–1939)

Cica

1910
tus, papír, 250 x 345 mm
j.b.l.: Vaszary J. 910.
Vétel Révész Istvántól, 1963
Ltsz: KM.63.54.

Vaszary János 1910-ben kezdődő új korszakának egyik különleges darabja a cicát ábrázoló grafikája. 1910-ben párizsi útja során számos stílust kipróbált, többek között az asszír, egyiptomi, japán, kínai művészetet tanulmányozta, melyekről vázlatkönyveiben fennmaradt rajzok tanúskodnak. A kínai és japán tusfestmények egyértelmű előzményeit jelentik művének. A korszak művészeti írója, Lázár Béla 1906-ban Vaszaryról írt ismertetőjében utalt a festő japán művészethez való kötődésére, elsősorban a kakemonók (felfüggesztett tekercsképek) hatását emelte ki. A keleti művészet által ihletett művei beleillenek a „stílnyomozó rekonstruált művészet” (saját kifejezése) irányába, amelynél a formai megoldások sokkal lényegesebbek, mint a tartalmi kérdések. A fekete és a fehér, a teli és az üres ellentétpárjaira építő, az önmagába visszatérő kifejező vonal szellemes megoldása teszi bravúrossá e művet, éppúgy, mint a női hátakt esetében, a művész közvetlen invenciója mutatkozik meg a papír felületén. A macska motívuma, mely az európai művészetben is kedvelt, gyakran a női szexualitást szimbolizálja. Vaszarynál is kedvelt motívum: a szintén japonizáló Nő macskával (1909 körül) című képen attribútumként a nőiesség fokozására használja, illetve attraktív csendéleti elemként szerepel a Rózsák macskával című festményén 1910-ből. A Cica párdarabjának tekinthető a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Macska című tus ecsetrajz (1910), bár ez utóbbin az oldalán fekvő állat nagyvonalú, könnyed, de mégis részletezőbb ábrázolásával a Fővárosi Képtár egyvonalas rajzához képest jóval kevésbé él a vonal által elérhető absztrakció lehetőségével.

Kopócsy Anna