Farkas István (1887–1944)

Fekete nők

1931
tempera, rétegelt lemez, 80 x 100 cm
j.n.
Vétel Steiner Lászlónétól az egykori Fruchter-gyűjteményből, 1966
Ltsz.: KM.66.200.

Az 1926-tól Párizsban berendezkedett művész a montparnasse-i művészkör teljes mértékben befogadott és megbecsült tagja volt, amelynek bizonysága, hogy 1926–1928 között készült műveihez André Salmon, a korszak egyik meghatározó művészeti írója, a kubizmus támogatója írt szabadverseket, kettőjük teljesítményét pedig a Correspondances című mappában adták közre 1929-ben, amely Farkasnál egyúttal egy korszak lezárását is jelentette. Ezután rendkívül termékeny időszak kezdődött, melynek termését az 1932-es Ernst Múzeum-beli kollektív kiállításán mutatta be. Azt is mondhatnánk, hogy ezekkel a műveivel alakította ki egyedi, az École de Paris festőitől radikálisan különböző egyéni hangját. A Fekete nők című festmény az ekkor készített figurális művekkel (Este, Itáliai emlék, Vörös asztal stb.) alkot egy képciklust. Nyilas-Kolb Jenő, a festő egykori monográfusa jelenetkompozicíókként határozta meg ezeket az 1931-ben készült figurális képeket, melyek nem egy konkrét eseményt idéznek fel: „Alakjai aktorok, egy névtelen kimondhatatlan, de mindig jelenvaló színjáték szereplői.”
Képünkön a fekete nők elmosódott arcukkal víziószerűen állnak egymás mellett, szándékaik ismeretlenek. Fekete ruhájuk minden valószínűséggel a gyásszal, a halállal függ össze. A csonkolt fa motívuma és a kísérteties alakok egymás jelenlétét erősítik. E furcsa nők anyagtalanok, személyiség nélküli kísértetfigurák, akár egy rémálom képei. A kép architektonikus felépítésű, alapvetően a függőleges elemek tagolják a kompozíciót. Alaptónusa barnás-szürkés, melyet hangsúlyosabb fehér, fekete tagol, egy-egy bevillanó, kiugró (kék, narancs) színakkorddal. A képtér egyszerre zárt, börtönszerű és nyitott. Rácsos kapu, épületek fogják körbe a jelenetet, miközben nyitott spaletták, a kép teréből kivezető lépcső adhatnak lehetőséget e vízióból való menekvésre. Farkas István nyomasztó világa kettős gyökerű. A festő részint saját démonait, részint a külvilág sivár, fenyegető valóságát vetítette a vászonra.
Farkas emblematikus alkotása egykor Fruchter Lajos gyűjteményét gazdagította, onnan vásárolták meg a főváros képzőművészeti gyűjteménye számára.

Kopócsy Anna