Egry József (1883–1951)

Kilátás budai ablakomból

1936
pasztell, papír, 71 x 95 cm
j.j.l.: Egry József
Vétel a BÁV 33. képaukcióján, 1974
Ltsz.: KM.74.10.

Egry József az 1920-as években kezdte keresni a fényhatások és a látványelemek egységét, de még egy évtizednek kellett eltelnie, amíg rájött a neki igazán megfelelő megoldásra. Képein a direkt festői eszközökkel már fokozhatatlan fény hiányként, „üres” felületként dominál, a benne és körülötte kirajzolódó alakok, tájrészletek a fény kontúrjaiként, befoglalóiként funkcionálnak. Többé nem a tárgy veri vissza a ráeső fényt, hanem a fény értelmezi tárgyát. A képet panteisztikus nap- és fénykultusz hatja át, az Egry pályáját korábban jellemző társadalmi együttérzés elvont humanizmussá oldódik. Ennek eléréséhez a festői eszköztár sajátosan módosult, a pasztell és a tempera, ritkábban olajfesték kombinált használata jellemző. Mindezekre a Balaton mellett talált rá a művész, ahová első világháborús katonaként került gyógykezelésre.
A két világháború közötti időszakban a teleket Budapesten töltötte, fővárosi műterme azonban a második világháborús ostromban bombatalálatot kapott, így itt készült műveinek nagy része megsemmisült. Csak az a néhány maradt fenn közülük, amelyek már kevéssel elkészültük után valamelyik műgyűjtőhöz kerültek.
E szerencsésen megmaradt képen a tájat a fentről egyenletesen alázúduló, szinte átizzó fény uralja, a művész balatoni tájkompozícióihoz hasonlóan. Mindössze három szín – párizsi kék, téglavörös, krómsárga – árnyalataiból és kombinációiból, megejtő játékossággal formálva rajzolódik ki a középen kibontakozó falusias településrészlet a fával, a járókelők, a kordé vagy a balról közeledő teherautó alakjai hosszan elnyúló árnyékukkal. Konkrét, beazonosítható helyszínt örökített meg a festő: a mai Nagyenyed, Kékgolyó utcák és az Istenhegyi út találkozását a főváros budai oldalán. A nagyvárosi környezetre a járműveken kívül csak a két oldalról belógó emeletes, erkéllyel ellátott házak utalnak, amelyek egyúttal el is zárják a balról érkező fény közvetlen útját a – ma is álló – tömbház nézőpontja elől.

Köblös Péter