Patkó Károly (1895–1941)

Fürdés után (Fürdőző nők)

1926
olaj, vászon, 114 x 114 cm
j.j.l.: Patkó, 1926
Vétel a BÁV 40. képaukcióján, 1976
Ltsz.: KM.76.51.

Patkó Károly jellegzetes alkotója volt az 1920-as évek első felében megjelenő neoklasszicista irányzatnak, mellette Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István nevét említi leginkább a szakirodalom. Az ún. Szőnyi-kör festői az első világháború utáni drámai történelmi helyzetben a hétköznapok valóságától való elfordulást választották, melyet nem utópisztikus művekben, hanem múltba forduló aranykor képzetek megjelenítésében érvényesítettek. Mindegyikőjükre jellemző az erős figurális festés, a klasszikus, elsősorban a reneszánsz és a barokk festészet, illetve a nagybányai hagyományok, a Nyolcak, az aktivisták művészetének tisztelete, és egyfajta patetikus kifejezésmód. A tájképek, önarcképek mellett talán a legjellemzőbb műfaj az aktábrázolás volt, melyet zsírosan festett, erősen plasztikus, fény-árnyék hatásokat kiaknázó festményeikben mitológiai vagy bibliai, illetve árkádikus keretben ábrázoltak. Patkó Károly is előszeretettel fordult az aktábrázolás felé, a fürdőzők témában több alkotása is született. A kiállított kép 1926-os datálásával a monumentális aktábrázolások lezárását is jelenti. A kép kompozíciója Szőnyi István jól ismert Fürdés után című művének egy variációja, aki viszont Rembrandt Bethsabé című munkáját parafrazeálta. Az úrnő és szolgálólány kettősének motívuma kis változtatással, de ismétlődik Patkó képén is. A háttérben látható tájképi részlet az egy évvel korábban alkotott Felsőbánya című művéről köszön vissza. A kutatás feltételezi, hogy a Fürdőzők műtermi festmény, melynek 1925-ös tusvázlata még Felsőbányán készülhetett, ahol a hegyek közt fekvő településen 1925 nyarán dolgozott Patkó Aba-Novákkal. E helyhez köthető a Szüreti pihenő is, melyet a szakirodalom az aranykortól való búcsúzás egyik főművének nevez.

Kopócsy Anna