Művészet a két világháború között - 2. nézet

Merengő (Riviéra)

Bernáth Aurél (1895–1982)

Merengő (Riviéra)

1930
pasztell, papír, 70 x 100 cm
j.b.l. BA.
Vétel Steiner Lászlónétól az egykori Fruchter-gyűjteményből, 1967
Ltsz.: KM.67.37.

Bernáth Aurél a pasztelltechnika egyik megújítója volt az 1930-as években, ennek ekkori olajfestményei is magukon viselik a hatását. A pasztellel valósítja meg az emlék tünékenységét közvetítő fényes, ködös és bársonyos felületek váltakoztatását. A magát kora ifjúságától baloldalinak valló festő a képen felvonultatja az európai polgári kényelem, sőt jólét kellékeit: fiatal, divatosan szabott, könnyű szövetű ruhába öltözött nő hajlik csukott szemmel, félálomba merülve az ebédlőasztal fölé, mögötte előkelő kovácsoltvas korlát húzódik tengeri háttérrel, ragyogó délutáni napsütésben. Meghitt, személyes idill tanúi lehetünk: a kissé sematikusan ábrázolt nőalak arcvonásaiban a művész hitvesét, dr. Pártos Alice orvost, a magyar balneológia (gyógyfürdőtan) egyik jeles hazai művelőjét ismerhetjük fel.
A bóbiskolástól szinte lányosan kisimult arcú Alice talán kora délután vagy munka utáni, rögtönzött sziesztáját tölti a családi asztalnál. Mögötte az olaszországi Genova környéki „Riviéra” kéklő tengertükre tárul elénk, hatására a szoba szélben meglebbenő függönyei a Mediterráneum jellegzetes, kószán kergetőző cirrus-felhőzetévé változnak, az asztalon álló étkezési tárgyak, edények pedig tengeri kagylókká. Az asztalra könyöklő hitves alakja – s vele az egész kép – szinte absztrakt gesztusokból bontakozik ki. Egyazon felület vagy kontúrvonal csap át világosból sötétbe, pozitívból negatívba és viszont. A nőalakon szerelmes játékkal elidőző esetlegességet felülírják, s utólag értelmezik a környezeti elemekben megbúvó apró konkrétumok, mint a hullámvonalak a tenger vizén megcsillanó fényben, vagy a korlát arabeszkjei. A térbeli részletek, a fényhatások direkt, éles ütközése az avantgárd fotó- és grafikai montázsaira emlékeztetnek, amelyek nem voltak ismeretlenek Bernáth előtt, hiszen nem sokkal korábban, a Tanácsköztársaságot követő bécsi emigráció idején maga is kapcsolatban állt a Kassák Lajos körül csoportosuló aktivista művésztársasággal. A montázsjelleg azonban nemcsak térben, de az időn belül is érvényesül. Ahogyan a jobb oldalon itt-ott fölsejlő, kivillódzó négyzetes rasztervonalak átlényegülnek a bal oldali asztalterítő mintájává, úgy vonul végig Bernáth a maga korábbi művészi stációin egészen a kép jelenéig. Pártos Alice babaszerű, majdnem maszkforma arckifejezése azt sugallja: a merengés ezúttal a teljes befelé fordulás állapota.
A mű Fruchter Lajos gyűjteményébe tartozott, özvegyétől vásárolta meg a múzeum 1967-ben.

Köblös Péter