Molnár Farkas (1897–1945)

Két táncos (Színpadi jelenet)

1922
ceruza, akvarell, tempera, ezüstpapír, papír, 240 x 210 mm
j.j.l. Molnár Farkas / 922
Vétel Vörösváry Ákostól, 1983
Ltsz.: KM.83.85.

Molnár Farkas 1921 és 1925 között Weimanrban a Bauhaus növendéke és az igazgató Walter Gropius munkatársa is volt. Ezzel egyidőben Kassák Lajossal és csoportjával is kapcsolatba került, több tanulmányát és rajzát publikálta a bécsi MA folyóirat. Pécsi Művészkörből indult társaival – Forbáth Alfréd, Stefán Henrik, Breuer Marcell és mások – kapcsolatban maradtak, szemléletük is számos ponton egyezett: képi világukra a müncheni Blaue Reiter és itáliai tanulmányútjaik voltak legnagyobb hatással. Molnár Farkas a kezdeti, Uitz Béla indíttatta expresszionista időszakát követően, az első világháború traumájának hatására kortársaihoz hasonlóan egy idilli, klasszicizáló Árkádia világába menekült, majd az objektívebb, technikai jellegű konstruktivizmus felé fordult.
Korai színházművészeti elképzelései a szigorúan szerkesztett, irányított, egységes, „mechanikus színpad”-ról a Bauhaus-zal is megegyeztek. Oscar Schlemmeren, a holland Theo van Doesburgon kívül az ugyancsak pécsi kötődésű bauhausler barátjának, Weininger Andornak a munkássága hatott színházi jellegű műveire. Weininger hasonló témájú sorozatában szintúgy jobbára keveretlen színekkel, síkidom-formákból komponált. Oscar Schlemmer ugyan csak 1923-tól vezette a Színpadi műhelyt a Bauhausban, de 1922-ben már tanította Molnárt a Faszobrász műhelyben, így Schlemmer tízes évektől folytatott színpadi kísérleteit, illetve ember és tér viszonyát kutató, absztrakt elgondolásait egyaránt ismerhette.
1922-es színpadterve, amelyben a mértani alakzatokból szerkesztett térben hűvös racionalizmussal mozognak a konstruált és tipizált figurák. Ők a művész hitvallása szerint csupán közvetítenek a színpad és a néző között, ezért nem rendelkeznek sem arccal, sem más egyedi ismertetőjeggyel, hiszen az érzelmek, a véletlen, a pillanatnyi látvány helyett az objektivitás, a ráció, a konstrukció elve diktálja megjelenésüket.
Mára ezt az egyetlen darabot ismerjük Molnár Farkas színházművészeti (nem építészeti) munkáiból. Nem is születhetett több, mert Molnár nem sokkal e kép elkészülte után szakított a hagyományos táblakép-festészettel. Meghirdette a KURI (Konstruktív, Utiliáris, Racionális, Internacionális) mozgalmat, amely egyfajta utópikus konstruktivizmust tűzött ki célul a művészet minden területén. Törekvései centrumába az építészet mint az emberi környezet tudatos alakítása került, s modern építészként teljesítette ki pályáját. Színház és építészet az 1925-ben publikált U színház tervében kapcsolódott össze.
A mű Vörösváry Ákostól, az Első Magyar Látványtár alapítójától került a képzőművészeti gyűjteménybe.

Köblös Péter