Uitz Béla (1887–1972)
Levéltár
1918
tus, lavírozott tus, papír, 460 x 310 mm
j.j.l.: Uitz B. / Levéltár Bpest 918 V
Vétel özv. Radnai Bélánétól, 1963
Ltsz.: KM.63.34.
A lap a Képzőművészeti Főiskoláról eltanácsolt, majd szénrajzaival a Nemzeti Szalon 1914-es, fiatal művészeket bemutató tárlatán valósággal berobbant Uitz Béla hagyományos kompozícióba foglalt, expresszív épületportréja. A Nemzeti Szalonban szereplő Uitz-rajzokat Nemes Marcell műgyűjtő helyben megvásárolta és benevezte a San Franciscóban 1915-ben rendezett Panama–Pacific International Exposition nemzetközi képzőművészeti szekciójába, ahol a művészt aranyéremmel jutalmazták. Uitz így tovább képezhette magát, s a világháború első hónapjait feleségével együtt Rómában és Firenzében tölthette.
A budai várban 1918-ban már álló, de időközben félbehagyott, ezekben a hónapokban a Honvédelmi Minisztérium átmeneti raktáraként szolgáló Levéltárat alsó nézetből ábrázoló tusrajz előadásmódjában a legújabb futurista törekvések mellett az elragadtatottan tanulmányozott reneszánsz freskók puha festői hatásai is tükröződnek. A komor, lakatlan épületet kísértetiesen gomolygó fekete fellegek övezik, a mélyről felvett nézőpontból a kép terét az ég felé átszúrja a már tervezésekor is sokat bírált torony, amely egyszerre volt kémény, sőt eredetileg tűz oltására alkalmas víztartályt is magában foglalt volna. A tornyot 1945 telén, a magyar és német csapatok kitörésének óráiban súlyos belövés érte, a háború után felrobbantották.
A Kassák Lajos belső köréhez tartozó, vele sógorságban is lévő Uitz a Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja volt, a művészeti oktatás demokratikus reformjával foglalkozott, agitatív plakátokat, köztéri pannókat és rendezvényeket tervezett. A bukás után letartóztatták, 1920-ban emigrált. 1924-ig Bécsben, 1926-ig Párizsban élt, majd a Szovjetunióban telepedett le. Csak idős korában, röviddel halála előtt tért haza végleg Magyarországra.
Derkovits grafikáihoz hasonlóan Uitz műve is 1963-ban került a múzeum tulajdonába Dr. Radnai Béla magángyűjtő özvegyétől.
B. Nagy Anikó