Dési Huber István (1895–1944)

Kőműves

1932–1933
szén, papír, 735 x 660 mm
j.n.
Vétel a művész özvegyétől, 1964
Ltsz.: KM.64.85

Dési Huber István nagy méretű szénrajza az 1930-as évek elején készült, amikor a művészt a kétkezi munkások ábrázolása foglalkoztatta. Ekkoriban a munkásmozgalom iránt hozzá hasonlóan elkötelezett művészbarátaival együtt a Vasvári Pál utcai kollektív műteremben rajzoltak modellek után, akik a legkülönbözőbb korosztályokat és foglalkozásokat képviselték, ahogy Dési fogalmazta, „öntudatos munkást, lecsúszott kishivatalnokot, vicces rongyproletárt, kubikusokat, faluról felkerült parasztlegényeket, egyszóval a munkásosztály különböző típusait”. Ez a tanulmány még őrzi a műtermi rajz közvetlenségét, mely a saroglyát emelni készülő kőműves jellegzetes mozdulatát ragadja meg, de már továbblép egy nagyobb szabású kompozíció irányába. A figura lekerekített formái szinte teljesen kitöltik a képmezőt, körülötte jelzésszerűen jelenik meg munkájának eszköze és helyszíne, az építkezés. Dési ezzel mintegy kiragadja az időből és monumentálisra növeli a fiatal, egészséges, erős kezű-lábú munkás alakját. A kontúrokat hangsúlyozó, a belső formákat finom satírozással és eldörzsöléssel érzékeltető rajz olyan festmény előrajza lehetne, mint a temperával festett Vasmunkás vagy a Földmunkás. Ezeken a paraszt és a munkás álló alakja szinte emlékműszerűen méltóságteljes, munkaeszközüket úgy tartják, mint az oltárképek vagy festett üvegablakok szentjei az attribútumukat.
A Kőműves többet őriz még a reális alak plaszticitásából, míg az említett festmények alakjai belesimulnak a síkba, kerekded körvonalukat geometrikusan szerkesztett váz szorítja feszes formába. Az ünnepélyes hangvétel, a munkának, a munkásnak ez az apoteózisa jellemző szintúgy Ferenczy Noémi munkáira, akihez Désit baráti kapcsolat fűzte, és Derkovits Gyula utolsó alkotói korszakának alkotásaira is, akit példaképének tekintett.

Bakos Katalin