Bortnyik Sándor (1893–1976)

Női arckép (Gáspár Endréné)

1921 körül
olaj, vászon. 98 x 69 cm
j.j.l. BORTNYIK WIEN
Vétel Gáspár Endrénétől, 1970
Ltsz.: KM.70.30.

A városmontázs előtt, elegáns kisasztal mellett kobaltkék ruhában ülő Fenyő Katát Bortnyik bécsi emigrációja idején festette meg. Fenyő Kata ekkor már a tíz nyelven beszélő Gáspár Endre műfordító, esszéista felesége volt, aki a Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt hagyta el az országot 1919-ben. Mindketten a baloldali bécsi értelmiségi emigráns kör tagjai voltak.
Gáspár Endre a Theater an der Wien fordítójaként dolgozott, szoros baráti szálak fűzték Kassák Lajoshoz, akiről évekkel később ő írta az első monográfiát. Bortnyik Kassák révén ismerkedett meg a házaspárral. A férjéhez hasonlóan műfordítóként dolgozó fiatal nő szellemi vonzerejéről az irodalmár kortársak is megemlékeztek. A bécsi időkben expresszionista-szabadverses korszakát élő József Attila több verset írt hozzá. Gáspárék az 1930-as években magyar, dán, spanyol és olasz írók műveit fordították németre; Gáspár Kata – miközben kislányát nevelte – németre ültette át többek között Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját. Az Anschluss után Budapestre menekültek. Gáspár Endrét 1944-ben deportálták, Gáspár Kata öngyilkos lett, nem érte meg férje hazatértét.
A mértanias alakzatokra osztott kompozíció első látásra a kubizmus szellemében rendeződik el. Az egyes tárgyakat, a perspektívát és a fény-árnyék viszonyokat analitikus igénnyel bontja szét képén az alkotó, ám a helyükön hagyott arcrészletek, a kifejező tekintet és a bubifrizura, a dinamizmussal megfogalmazott ruha és kezek, a mesekönyvszerű dekorativitás mind arra engednek következtetni, hogy a kubista eszköztáron túl nyomot hagyott rajta a festő reklámgrafikus szemlélete is.
A festményt fél évszázad elteltével, 1970-ben vásárolta meg a múzeum Gáspár Endre második feleségétől.

Köblös Péter, B. Nagy Anikó