Derkovits Gyula (1894–1934)

Vurstliban

1927
akvarell, papír, 165 x 145 mm
j.b.l.: Derkovits Gy
A Fővárosi Képtár átengedése, 1950
Ltsz.: 51.761.

Ez a tenyérnyi kis akvarell Derkovits Gyula 1965-ös emlékkiállításán kapta címét. Első látásra meglepő az elnevezés, hiszen egyszerű utcaképet látunk, amelyik beilleszkedik az életmű külvárosi jeleneteinek sorába. A háttérben hentesüzlet, előtte kicsi, csúcsos tetejű bódé, tőle balra utcán áramló tömeg látható felülnézetben, az előtérben ringó szoknyájú cigány nő dajkálja gyermekét. Élesen látszanak a kockakövek, nem tudni, a fény kis szögben beeső napfény-e, vagy utcai lámpából, esetleg az üzletből árad-e rájuk. Miért kaphatta ezt a címet a képecske? Egész nyáron át tartó vurstli mutatványosokkal, bábszínházzal, körhintával, céllövöldével, szerencsejátékokkal, ügyességi játékokkal és a szegényebb népesség szórakoztatását szolgáló egyéb szenzációkkal Budapesten a Városligetben működött. Itt a hétköznapok egyhangúságából kitörve, felszabadultan mulathattak a kétkezi dolgozók, akiknek a mai értelemben vett szabad ideje alig volt. Nagyobb ünnepek idején ideiglenesen tereken, parkokban is felvonult a vurstli, ahol kispolgárok, gyári munkásság, napszámosok, inasok és segédek, cselédek, katonák múlatták az időt. Kintornások, utcai mutatványosok alkalomszerűen is fölbukkantak a városban.
Derkovits Kintornások (Tűzevő vándorartista) című olajfestményében együttérzően ábrázolta a szórakoztatás e megpróbált munkásait, mintegy az ablakon kitekintő szemlélő látószögéből. Más kompozícióin megjelenik maga a szűk utcára a zsalugáterek között kihajló kíváncsiskodó. Ennek a képnek a szemlélője is kissé magasabbról tekint az eseményekre. Mert valami történik: az üzletből egy munkásruhás férfi és egy pultnál álló vevő kifelé tekint. Jobbról balra egy élénk, vidám narancssárga színű ló lépeget be a térbe, istrángja laza ívben lóg, nem látni, mit húz. Talán a mutatványosok kocsiját? Egy biztos, nem a Derkovits által többször megörökített igáslovak közé tartozik, inkább póniló, vagy mintha a körhintáról lépett volna le. A kék építmény a sarkon talán nem is bódé, hanem kintornás zeneszekrénye? Ellentmond ennek az értelmezésnek, hogy a mellette álló nő másfelé néz. A cigányasszony csak a gyermekére figyel. Ő is artista, csak megpihen?
Akár hétköznapi, külvárosi utcáról, akár a szürke hétköznapokat megtörő eseményről van szó, Derkovits, mint oly sokszor, rendkívülivé avatja a pillanatot. A bódé intenzív kékje, az oldalról beeső fény kék reflexei erőteljes kontrasztot alkotnak a ló világító narancsával, a cigányasszony és az utcai járókelők ruhájának meleg színeivel. A fények játékával együtt ez szinte a tűzijáték intenzitásával hat. A festő maximálisan kihasználja az akvarellnek azt a tulajdonságát, hogy a festékréteg alól átsejlik a papír fehérje, ami felizzítja a színeket.

Bakos Katalin