Derkovits Gyula (1894–1934)

Anya gyermekével (Vázlat a „Gond”-hoz)

1933
tempera, papír, 115 x 94 mm
j.j.l.: Derkovits 1931
Vétel özv. Radnai Bélánétól, 1963
Ltsz.: KM.63.25.

Tenyérnyi rajz, csak néhány színfolt, az ecset nem is leplezett mozgásával a néhol szabadon hagyott sárgás papíralapon, és mégis egy világ jelenik meg benne. A szegényekkel, a kiszolgáltatottakkal, a kizsákmányoltakkal azonosuló Derkovits világa. A szürke-fehér színpamacsok – a hó ezüstje. A piros háromszög – az emberi élet, az érzések melege. A hó, a fagy a nélkülözők legkegyetlenebb ellensége, Derkovitsnál sok műben szimbolikus erőre emelkedik. A hóesésben álló, szélnek nekifeszülő munkásasszony egyetlen védelme vállkendője, amelybe gyermekét is bugyolálja. Az anyai szeretet megragadása ebben a motívumban Derkovits számos tollrajzán és festményében visszatér, a művész más-más beállításban, kivágatban örökíti meg a jelenetet, eltávolodva-közeledve, vázlatosan vagy finomabb belső részletekkel, melyek a test plasztikáját, a féltő gesztust, a szomorú, aggódó vagy gyengéd, mosolygó mimikát pontosabban megragadják. Itt alig sejthetően jelzi a nő figyelő tekintetét. Egyetlen lágy kontúrvonallal rajzolja körül az alakját, ezzel mégis érzékelteti a test tömegét. Ezenkívül csak a foltokra, színekre bízza magát. A puhán felvitt színfoltok hordozzák a fenyegetést, a küzdelmet, a hideget és az emberi test melegét, s körben a félelmetesen szép téli város képét. Nem válik el teljesen az alak és háttér, a szürke szín a ruha, a kendő és a város acélszürkéje egyben, helyenként egybeolvad a hó fehérjével. A sárgás papír jobb oldalon a kép szélét jelző keret, balra mintha háttérelem, az alakot keskeny, szürke sávba záró házfal lenne, középen viszont testszín. Minden mozog, vibrál, hullámzik. Ebben a lüktető szövevényben azonban szilárd tömbbé sűrűsödik a nőalak, szemünkbe ötlik az erőteljes ölelő mozdulat. Talán egy nagyobb festmény elgondolása ez, de már önálló egész. Beleillik azoknak az emelkedett hangvételű műveknek a sorába, melyekben Derkovits megmutatja az élet értékét, szépségét a hétköznapi élet küzdelmeiben, gyötrelmeiben is.
A két grafika 1963-ban került a múzeum tulajdonába Dr. Radnai Béla magángyűjtő özvegyétől.

Bakos Katalin