Drozdik Orsolya (1946)

Az én manufakturálása: Medikai Vénusz

1993
gipsz (hydrocal), szintetikus paróka, műselyem párnahuzat és poliészter töltet, műselyem takaró, gyöngysor, 180 x 80 x 31 cm
j.n.
Vétel Drozdik Erzsébet Rozáliától, 2012
Ltsz.: KM 2012.8.1.

Az alkotó mintegy két évtizeden át fotózott anatómiai női viaszmodelleket a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és a világ számos orvos- és természettudományi múzeumában. Ezeket az életnagyságú – az orvosok Vénuszának is nevezett –, szoborszerű tárgyakat a 18. század elején a francia sebészek anatómiai demonstrációra használták, mivel a holttestekhez nehezen lehetett hozzáférni. A műfaj a század végén Clemente Susini firenzei műhelyében teljesedett ki, a ma ismert mintegy kétezer modell nagy része ebből a körből származik. Egy-egy bábu valósághű kidolgozásához a közeli kórházban meghalt nők százainak szervi preparátumait használták fel. A fiatal tetszhalottként ábrázolt, hosszú emberi hajjal, ékszerekkel, finom kelmékkel felruházott, párnázott fekhelyre installált, zavarba ejtően élethű bábuk legtöbbje várandós női testet és magzatot mintázott. A test feltárulkozott, a belső szervek kiforgathatók, kiemelhetők voltak. A közszemlére tett – se nem élő, se nem halott –, érzékeket felajzó korpuszok bizarr látványa már a szürrealista művészeket is megigézte, így Paul Delvaux és Marcel Duchamp is készített allúziókat erre a témára.
Drozdik Orshi, a kutakodó tekinteteket önmagára vonatkoztatva, saját testét öntette ki az orvosi Vénuszhoz hasonló pózban. Az ő Medikai Vénusza nem tárja fel belső szerveit, a dobogón fekvő alak egy hús-vér nő lenyomatait hordozza, nyitott szemmel néz vissza szemlélőjére. A régi anatómiai modellek szokásos szcenírozásából csak a majd’ minden bábu nyakára fonódó – valójában az illesztés eltakarására szolgáló – gyöngysor és a valódi női haj maradt. Drozdik munkája egyfelől a tömérdek, a 18. század végétől az első világháborúig festett, rajzolt és mintázott, érzéki pózban elrendezett halott nőre vetett „nekro-tekintetre” reflektál, másfelől, azonosulva az orvosi szemléltető modellek megformálása mögött rejlő női sorsokkal, a szó szoros értelmében melléjük fekszik.
Drozdik Orshi a Képzőművészeti Főiskolán 1977-ben szerzett diplomát. Pályája Budapesten, a Rózsa presszó posztkonceptuális művészeti csoport köréből indult, majd 1978-tól Amszterdamban, 1980-tól pedig New Yorkban folytatódott. New York-i és európai galériák és múzeumok rendszeres kiállítója, nagyszabású nemzetközi rendezvények résztvevője, a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyugalmazott tanára. Párhuzamosan többféle műfajban is dolgozik: kezdettől fogva rajzol, fest, fotóz, a legkülönfélébb anyagokból tárgyegyütteseket, performanszokat rendez. Munkáiban verseket, szövegrészleteket, videofilmet, számtalan képzőművészeti alapú és más művészeti ágból átemelt motívumot is használ. A rendkívül sokoldalú művészi apparátus az újabb mediális eszközök függvényében folyamatosan bővül.
A Kiscelli Múzeum Templomterében 2009–2010 fordulóján volt Drozdik Orshinak önálló kiállítása, de ezen a Medikai Vénusz nem szerepelt. A művet két évvel később, 2012-ben vásárolta meg a Fővárosi Képtár.

B. Nagy Anikó