Chilf Mária (1966)

Cím nélkül

1998
tus, akvarell, papír, 500 x 700 mm
j.hátoldalon j.l.: Chilf Mária 1998
Vétel Chilf Magdolnától (műtermi vétel), 1999
Ltsz.: KM.99.9.

Chilf Mária a Magyar Képzőművészeti Főiskola, majd 1997 és 1998 között a berlini Művészeti Főiskola hallgatója volt. A rajz, a grafika, a festészet, az installáció és a médiaművészet műfaji keretei között alkot. Az 1990-es évek elején készítette első térspecifikus hibrid installációit.
Alkotóként elsősorban egzisztenciális kérdések, a materialitás-transzformáció-mulandóság összefüggései foglalkoztatják. Az 1990-es évek elején készült Cím nélkül műcsoport darabjai (amelyek többnyire paraffin-, fém-, faobjektekből, organikus anyagokat is használó, sok esetben talált tárgy indította efemer installációkból állnak) már szimbolikusan foglalkoznak a halál témájával. 2003-ban megvédett DLA-dolgozatának témája kifejezetten a trauma és a traumafeldolgozás volt.
Rajzait, vízfestményeit részletes ábrázolásmód, valamint színes, organikus kompozíciók jellemzik. Az 1990-es évek második felétől alkotásain egyre többször jelentek meg az emberi anatómiát, illetve a természeti elemeket idéző ábrázolások. Anatómiai szemléltető ábrákra, növényi motívumokra és mechanikai rajzokra emlékeztető akvarellmunkái olykor szürreális hatást keltenek. Itt látható két művében is organikus módon kapcsolódik egymásba a belső táj és a külső környezet, a természeti és az emberi szervezet. Az egyik rajz fő elemét egy érrendszer-szerű organizmus képezi, melyből a kissé megfuttatott szürke akvarell háttér előtt egy ágakkal átszőtt tájrészletet idéző mintázat tűnik elő. A másikon belső szervekre emlékeztető, gubószerű alakzatokból és a fák évgyűrűit idéző körkörös sávokból, valamint amorf formákból álló kompozíció bontakozik ki.
Az akvarellek a Kiscelli Múzeum Templomterében 1998-ban, élet- és alkotótársával, Szörtsey Gáborral közösen rendezett Tulpék ege alatt című kiállításra készültek. A cím utalás a 17. századi amszterdami anatómusra, dr. Nicolaes Tulpra, akinek egy nyilvános boncolását Rembrandt is megörökítette 1632-ben. A biomorf motívumot kibontó és laboratóriumi eszközöket idéző akvarellek mellett Chilf installációkat is készített erre a kiállításra, amelyekben megidézte a korai modern egyetemek orvosi oktatásban használt egyik központi helyszínét: az anatómiai színházat is. A művek a kiállítást követő évben műtermi vásárlás során kerültek a gyűjteménybe.

Páldi Lívia