Vera Molnar (1924)

Kompozíció

1951
filctoll, tus, lavírozott tus, akvarell, papír, 69 x 644 mm
j.j.l.: V.M. – 51
Vétel a művésztől, 2021
Ltsz.: KM.2021.16.1.

A számítógépes művészet úttörőjeként világhírűvé vált Vera Molnar korai munkái alig találhatóak meg hazai közgyűjteményekben, s ez a korszaka a műtárgypiacon is elérhetetlen. Ezért is nagy a jelentősége, hogy ez a korai, műteremben megtalált lap 2021-ben a művész jóvoltából bekerülhetett a Fővárosi Képtár grafikai anyagába.
„Még nem fejeztem be a főiskolát, amikor absztrakt festőnek tekintettem magam” – nyilatkozta Vera Molnar, aki első geometrikus absztrakt műveit még 1946-ban készítette. Budapesti tanulmányainak meghatározó személyisége volt a francia nyelvet modern művészet megismertetésével együtt oktató François Gachot. Több kortársához hasonlóan Vera Molnar is 1947-ben telepedett le Párizsban. Művészi gondolkodása, illetve az ekkoriban készült művei – köztük ez a rajz is – a Le Corbusier-féle purizmus, illetve a különféle absztrakt irányzatokat (konstruktivizmus, konkrét művészet, orfizmus) képviselő Salon des Réalités Nouvelles nevű nemzetközi csoportosulás látásmódjához állnak közel.
Vera Molnart az ötvenes évek végétől a matematika és az információelmélet, a „machine imaginaire” foglalkoztatta, majd a hatvanas évektől valódi számítógép által generált műveket hozott létre. Sokáig az őt körülvevő jelentős teoretikusok és művészek (férje François Molnar és barátjuk François Morellet) árnyékában alkotott. 2019-ben így emlékezett vissza erre a korszakra: „Évtizedeken keresztül sokan úgy tekintettek rám, hogy a Molnáréknál én vagyok a szakácsnő, aki szabadidejében négyzeteket rajzolt.” Egy vele készített interjúban Cserba Júlia feltette neki a kérdést, hogy hátrányt jelentett-e számára a neme, amire finom humorral így válaszolt: „Bizonyos fokig előny volt, mert úgy tudtam elérni a célomat, hogy a férfiak azt gondolták, hogy gálánsan segítenek nekem, szegény kis buta nőnek, miközben magamban azon mosolyogtam, hogy túljártam az eszükön, és én tudom, mi jár az ő fejükben, de ők nem, hogy mi jár az enyémben.” Miközben az interjúban elzárkózott pályája feminista értelmezésétől, e mondatai jól mutatják női alkotóként milyen szereplehetőségek álltak rendelkezésére, s vallanak a korszak dominánsan maszkulin művészeti közegéről és hierarchizált viszonyairól.

Kumin Mónika