Pátkai Ervin (1937–1985)

Katedrális I.

1969
bronz, 29,4 x 18 x 16,2 cm
j. a szobor alján beütve: PE 69 1/1 B3
Vétel Julianna és Katalin Pátkaitól, 2017
Ltsz.: KM.2017.5.1.

A forradalomban aktív szerepet vállaló Pátkai Ervin 1956-ban elhagyta Magyarországot s Párizsban az École des Beaux-Arts-on folytatta tanulmányait. Korai kubista korszaka után a megfelelő anyag és technika kutatásába merült, s innentől pályáját az örökös kísérletezés jellemezte. Ólom-, csont- és gipszszobrocskákat készített, polisztirol negatív formákkal és parafinnal próbálkozott, de használt műanyagot és betont is. Miközben a konstrukció, a tér és a mozgás kérdése foglalkoztatta, nagy hatással volt rá a középkori építészet. Lenyűgözte a katedrálisok architektúrája, monumentalitásukban az önmagát meghaladó embert vélte felismerni. Nem volt vallásos, de valami hasonlót keresett, mint a középkori szakrális építészet és szobrászat: a gondolat és a művészet egységét. Magát ezért határozottan nem modern művésznek nevezte.
A hatvanas évek második felétől készített Katedrálisok-sorozatot a szimmetriára való törekvés, monumentalitás jellemzi. Pátkai a rétegelt öntvény-eljárással, vagyis az egymásra helyezett negatív formarétegek kiöntésével a katedrálisokhoz hasonló egységes struktúrát kívánt létrehozni. A plasztikákon az erőteljes vertikális és horizontális formák, a rész és az egész egységbe rendeződnek, az üres és telített részek sajátos dinamikát és különleges fény-árnyék hatást eredményeznek.
Pátkai Ervin 12 szobrát és 4 grafikáját 2017-ben a művész örököseitől vásárolta meg a múzeum NKA Ithaka-program támogatásból.

Róka Enikő