Ország Lili (1926–1978)

Labirintus XI. Belső nyitott kapuk

1975
olaj, farost, 100 x 100 cm
j.n.
Ajándék a Kulturális Minisztériumtól a művész hagyatékából, 1980
Ltsz.: KM.80.27.

Ország Lili az Európai Iskola tagjaihoz több szálon kötődött, Bálint Endrét tekintette egyik meghatározó mesterének.
Következetesen felépített életművének középpontjában a történelem és emlékezet, az egyéni és kollektív sors kutatása és ábrázolhatósága állt. Labirintus sorozata, amelyen 1974-től egészen haláláig dolgozott, összegző mű, gondolatkísérlet. Az egyes művek külön-külön, de egy nagyobb egész, egy fal részeként, faltöredékekként is értelmezhetők. A jelentés, a kontextus már a cím által adott. A labirintus minden civilizáció keretei között utazást, akadályozott utazást jelent, amellyel a lélek a halálból az újjászületés felé halad, vagy hogy átjusson a túlvilágra, vagy hogy visszajuthasson az élők közé.
Belső nyitott kapuk című képén megfigyelhető a Labirintus-képek több sajátossága: a keretek gondos, áramkörnyomatokkal való kialakítása, az áramkörök mintázatának használata a hátterek formálásában, a nyomtatott áramkörökből kialakított nyomódúcokkal mintázott figura, az élénk színek. A képek tervezésekor visszanyúlt a montázstechnikához, ezúttal azonban saját, korábban megfestett képeinek sokszorosított reprodukcióit használta alapanyagként, önmontázsokat hozva létre. Ugyanazok a figurák többször, több képen is felbukkannak, így a kép bal alsó sarkában látható ülő, arctalan, várakozó alak is. Ezt a vetett árnyék nélkül, szinte jelként megjelenő figurát Paolo Santarcangeli olasz író, a művész barátja, egyiptomi Memnón-szoborként, vagyis az Amenhotep fáraó halotti templománál elhelyezett kolosszusokra való utalásként határozta meg. A trónuson ülő alak testtartásából és a képcímekben található utalásból a túlvilágra való átjutást váró lélek megtestesítőjeként értelmezhető. Az egymásra vetített sík rétegek a kapukkal mintha megnyílnának, egyre hátrébb fekvő, éteri, kék síkokat láttatnak, a túlvilág bizonytalan, megsokszorozott tereit.
A művész hagyatékát az örökös, Vasilescu János 1979-ben felajánlotta a Kulturális Minisztérium számára. A műveket hét közgyűjtemény között osztották fel, a Labirintus-sorozatból jelentős anyag került a Kiscelli Múzeumba, köztük ez a festmény is.

Árvai Mária