Vajda Lajos (1908–1941)

Ikon (Leányikon)

1936
pasztell, papír, 56 x 41,5 cm
j.n.
Vétel Kelemen Imrénétől, 1980
Ltsz.: KM.80.126.

Vajda Lajos máig megkerülhetetlen, kiemelt hivatkozási pont a huszadik századi magyar avantgárd művészetben, az Európai Iskola posztumusz tagja, szellemisége kortársai és a későbbi generációk számára is jelentékeny. Párizsból való visszatérte után, 1935-től Szigetmonostoron és Szentendrén járta a várost és gyűjtötte a motívumokat festőtársával, Korniss Dezsővel együtt. Közös művészeti elveiket, terveiket 1936 augusztusában fejtette ki későbbi feleségének, Richter (Vajda) Júliának írt levelében. A magyar művészettörténet-írásban szentendrei programként emlegetett elgondolás Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei gyűjtőtevékenysége nyomán, a népművészetre alapozva kívánta megújítani a kortárs művészetet, szintézist keresve nemzeti és egyetemes, keleti és nyugati, régi és új művészet között.
Szentendre szerb ortodox hagyománya nosztalgikus érzéseket ébreszthetett a nyolctól tizenöt éves koráig Szerbiában élő és tanuló művészben. Ikonos sorozata jól illeszkedik a szentendrei program céljaihoz, képei egyaránt merítenek az ortodox ikonfestészetből és a nyugati modern művészetből. Félalakos képmásai frontális beállításukkal, szimmetriájukkal, ünnepélyességükkel és mozdulatlanságukkal a keleti egyházak szentképeinek világát idézik, a végletes, az emberi arcot szinte jelekké egyszerűsítő formai redukció, a geometrikus elemekből való építkezés, a színek szabadabb alkalmazása viszont a nyugati modern művészetben használt eszközök.
Nem Krisztus-képmásokról vagy szenteket ábrázoló ikonokról van szó, nincsenek feliratok, amelyek megneveznék az ábrázoltat. Sokkal inkább az évszázadok alatt kialakított formarenden van a hangsúly, ez az, ami az örökérvényűséget hordozza. Leányikon címen nyilvántartott képén a fej körformája a nyak és a test középső része által képzett téglalapon nyugszik. A naturalista részletezéssel szemben az elvontság, az egyszerű, geometrikus konstrukció szellemibbé teszik a képet, a látható valóságot átemelik a szellem birodalmába. A téglalapból vagy négyzetből és körből álló testsémát pszichológiai tesztekben is alkalmazták, a két forma összeolvasva emberi alak asszociációját kelti. A téglalapot lehet akként is értelmezni, hogy az anyagi, földi világra utal, szilárd alap, míg a kör a tökéletesség, az égi vagy szellemi szféra szimbóluma. A kettősség a színek használatában is megjelenik: míg a testet definiáló körvonal meleg, vörös-zöld, az arc, a fej hideg, világoskék. A derengő, sejtelmes, zöldes háttér éteri szférát idéz. Az alak teste ikon mivoltának megfelelően eltűnik a ruharedőket helyettesítő ritmusos vonalak mögött. A vonalak finomsága, a formák apró módosulásai, mint a ferde metszésű szemek, a keskeny orrvonal, a vállak és karok lágy, ívelt formája hordozhatnak női képzeteket.

Árvai Mária