Korniss Dezső (1908–1984)

Táncos / Pók

1947
zománcfesték, sárga papír, 251 x 210 mm
j.n.
Vétel Vörösváry Ákostól, 1978
Ltsz.: KM.78.75.

Korniss Dezső 1925–1929 között járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol a nyugati, franciás orientációjú, az önálló művészi kifejezést bátorító Csók István és Vaszary János voltak a tanárai. Itt ismerkedett meg Vajda Lajossal. Az 1928-as, Műcsarnokban rendezett növendéki kiállítás a haladó, kísérletező művek miatt botrányt kavart. Korniss 1929 nyarán még megkaphatta diplomáját, Vajda Lajos azonban már nem fejezhette be tanulmányait, eltanácsolták. Korniss és Vajda Lajos is hosszabb időre Párizsba utaztak. Vajda hazatérését követően a harmincas évek közepétől együtt dolgoztak Szentendrén és Szigetmonostoron. A bartóki népzenegyűjtés módszerét követve gyűjtötték az építészeti, népművészeti motívumokat, a helyi művészeti emlékeket. Programszerűen fordultak a népművészet felé, abban látva a művészet megújulásának forrását.
Korniss a második világháború alatt katonaként az orosz frontra került, hadifogságba esett, ahonnan 1945-ben szabadult. Az Európai Iskola alapító tagja volt, a háború után nagy lendülettel kezdett dolgozni, továbbra is a népművészethez kapcsolódva. Szőttesek, hímzések és a népzene világa voltak ihlető forrásai. Kísérletezett a technikákkal, anyagokkal. Zománcfesték csurgatásával hozott létre különös alakokat, amelyek egy-egy furcsa lényre emlékeztették.
Táncos/Pók című képe mindössze két színből, a sárga háttérből és a csurgatott fekete zománcfestékből épül. Aszimmetriái, belső, olykor antropomorf formái, mozgalmassága és főként a címében rejlő utalások mentén a Tücsöklakodalom (1948) című festmény előzményének tekinthető. A nagy méretű festmény egy tréfás lakodalmi dal témájára készült. Az emberi világot kifigurázó csúfondáros dalnak számos változata ismert, nemcsak a magyar, de a nemzetközi folklórban is. A kifacsart testtartású „pók” szárnyainak kezekre emlékeztető erezete emberi jelleget és törékenységet kölcsönöz a figurának.
Korniss képének megvásrálása jól illeszkedik a hetvenes évek szerzeményezési startégiájába, ezekben az években az Európai Iskola művészeire került a hangsúly, és gyakran magángyűjtőktől – ezúttal Vörösváry Ákostól – való vásárlás útján gyarapodott a gyűjtemény.

Árvai Mária