Mikus Sándor (1903–1982)

Sztálin

1952
bronz, 105 cm
j. talapzaton oldalt: Mikus S.
Csere a Magyar Nemzeti Galériával, 1974
Ltsz.: KM.74.27.

Egy Sztálin tiszteletére emelt emlékmű felállításának terve már 1949-ben, a Sztálin hetvenedik születésnapjának alkalmából megrendezett díszközgyűlésen megfogalmazódott. Megvalósítására a Magyar Dolgozók Pártja Titkársága írt ki zártkörű pályázatot, ebben a szobor méretét és helyét nem határozták meg. Később felmerült, hogy a szobrot a Hősök terén lévő Millenniumi emlékmű magyar uralkodókat felsorakoztató oszlopcsarnokának középpontjába állítsák fel – Sztálint ezzel a magyar történelem nagyjai közé illesztve –, ám az elképzelést elvetették, mondván, a Millenniumi emlékmű 36 méter magas központi oszlopa mellett Sztálin 10–12 méteres szobra eltörpült volna. Huszonöt művészt kértek fel, hogy készítsék el terveiket az emlékműhöz, amihez a következő iránymutatást kapták: „A pályaműben kifejezésre kell jutnia, hogy a mindnyájunk által hőn szeretett nagy Sztálin a világ szocialistáinak és békeszerető népeinek vezére, a Magyarországot felszabadító dicsőséges szovjet hadsereg hadműveleteinek irányítója és a népi demokráciák védelmező apja.” A felkért művészek közül egy távolmaradt, mások pedig önkéntesen adták be elképzeléseiket, így összesen harminc pályázat érkezett be.
A Révai József által vezetett szoborbizottság szűkített kiírásának nyertese végül Mikus Sándor lett. A gigászi Sztálin-szobor a néphez szónokló, bölcs vezér alakját testesítette meg. Az emlékmű vörösmárvány talapzatán végighúzódó fríz a felszabadulás, valamint a békés munka jeleneteit ábrázolta. A teljes dombormű-sorozat jóval a szoborkolosszus felállítását követően, Sztálin halála után, 1953. május 1-ére készült csak el.
A Fővárosi Képtárban őrzött alkotás az egykori Felvonulási téren állt Sztálin kicsinyített példánya. A budapesti Sztálin-szobrot 1951. december 16-án avatták fel nyolcvanezer ember jelenlétében. A nyolc méter magas, talapzaton álló szobor a mai Ötvenhatosok terén a Városligeti fasorral szemben kapott helyet, az egykori Felvonulási téren, melyet az 1950-es évek legelején állami tömegrendezvények céljára alakítottak át.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb szimbolikus eseménye a Sztálin-szobor ledöntése volt. A forradalmárok 1956. október 23-án este drótkötelek és lángvágó segítségével a földre rántották a zsarnokság és a politikai elnyomás jelképét. A szobor ledöntését követően teherautóval a Blaha Lujza térre, majd onnan az Akácfa utcába vontatták, ahol a következő napokban különböző eszközök segítségével szétverték, darabjait – a szobordöntés emlékeként – elhordták.
A Budapesti Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye számára 1974-ben vásárolták meg a szobrot, a Vármúzeumban megrendezett Mikus Sándor retrospektív kiállítással összefüggésben.

Oth Viktória