Az ötvenes évek - 3. nézet

Felvonulók

Kerényi Jenő (1908–1975)

Felvonulók

1953
bronz, 75 cm magas, talp: 50 x 37 cm
j.n.
A Fővárosi Tanács vétele a művésztől, 1960
Ltsz.: 61.122.

Kerényi Jenő Felvonulók című szobra egy monumentális mű kismintája. A szoborcsoport alumíniumból készült, nagy méretű köztéri változata a Magyar Ifjúság útját díszítette, amely a Rákosi-korszak egyik legnagyobb presztízsberuházása során elkészült Népstadionhoz (ma Puskás Ferenc Stadion) vezetett. Az ötvenes évek kultúratámogatására jellemző volt, hogy a nagyobb építészeti projektekhez kapcsolódóan képzőművészeti alkotásokat is megrendeltek. A megbízásokat csak olyan művészek kaphatták meg, akik a központilag irányított képzőművészeti intézményrendszeren belül mozogtak, elfogadták a hivatalos művészeti programot, és annak szellemében szocialista realista műveket alkottak.
A Népstadiont 1953-ban avatták fel, s a hozzá kapcsolódó bevonulási díszútvonal (dromosz) két-két oldalán szoborgalériát alakítottak ki, amely tizenhat többalakos bronz- és alumíniumkompozícióból állt. A közel három méter magas, szocialista realista stílusú, alacsony talapzaton elhelyezett kompozíciókat egymástól panelekkel elválasztva állították fel. Ezek a választófalak egyrészt dinamikusan tagolták az egyes csoportokat, másrészt oldalnézetből háttérként funkcionáltak az egyes kompozíciók számára. A szobrok a szocialista mindennapokból, a sportéletből, valamint az ifjúság életéből vett jeleneteket ábrázoltak. A felvonulási útvonal kialakításának koncepciója a Népstadion metróállomás kiépítésével függött össze: az eseményekre metróval érkező tömegek az állomástól a stadionig ezen a „népnevelő” útvonalon juthattak volna el. Az elképzelés azonban nem valósult meg, ugyanis a Népstadion átadására a beruházáshoz tartozó képzőművészeti alkotások nem készültek el. A szoborgaléria is csak az 1950-es évek második felére lett teljes, akkor, amikor az évtized első felét meghatározó szocialista ideológia és ahhoz kapcsolódó esztétika már átalakulóban volt.
Kerényi háromalakos szoborkompozíciója még magán viseli a Rákosi-korszak hivatalos művészetének stílusjegyeit: a figurák gesztusai, az egymással interakcióban álló fiatalokat ábrázoló csoport dinamikus mozgása, a zászlóvivő alakja erőteljes agitatív jelleget kölcsönöz a műnek. Ugyanakkor a szocialista realista kánontól való elmozdulást mutatja az alakok megmunkálása, s finoman megjelenik a Kerényire később jellemző, bontott expresszív felület.
A szocialista propagandát szolgáló szobrok sorsa a rendszerváltást követően, az 1990-es években kérdésessé vált. Budapest Főváros közgyűlése helyi védettség alá helyezte a Népstadion épületegyüttesét. A szobrok elmozdításáról élénk viták zajlottak, ám ezek a művek mégsem kerültek az 1993-ban megnyitott Szoborparkba (Memento Park), amelyet szabadtéri múzeumként a szocialista korszak eltávolított köztéri alkotásainak bemutatására hoztak létre Budapest egyik külkerületében, hanem eredeti helyükön maradhattak.
A képzőművészeti gyűjtemény első időszakában törekedtek arra, hogy Budapest köztéri szobrainak kisebb verzióit, vagy vázlatait megszerezzék. Így került be az újraalapítás első évében ez a mű is.

Oth Viktória, Leposa Zsóka