Harasztÿ István (1934–2022)

Az érem ismeretlen oldala – Patkányfogó

1979
esztergályozott, polírozott bronz, átmérő: 18 cm, magasság: 5 cm; a fogó magassága: 6,1 cm
A Fővárosi Tanács vétele a művésztől, 1980
Ltsz.: Él. 81.7.

Harasztÿ István az 1960-as években induló avantgárd generáció meghatározó alakja volt. Egy iparitanuló-iskola tanáraként dolgozott miután a lakatos szakmát elsajátította, de emellett a Dési Huber Képzőművészeti Körben szobrászatot is tanult. Már az 1960-as évek végétől olyan interaktív és mobil szerkezeteket készített, amelyeket műalkotásként definiált. Az 1970-es évek elején vezette be a „play art” fogalmát, utalva ezzel munkáinak sok esetben a (társadalmi) feszültségek feloldására irányuló, a néző aktivitását igénylő játékos attitűdjére. Az 1970-es évekre egyre jelentősebbé vált műveinek konceptuális természete. A szobrok, objektek esztétikai megjelenése és „játékossága” mellett hangsúly került azok többértelműségére, amelyre legtöbb esetben a művész címadása is rásegített: Madárkalitka (1972), Központi Irányítás (1973), Egy piros gomb / Húzd meg, ereszd meg (1972–1987), valamint az itt kiállított Patkányfogó (1979). Művei kritikai olvasatot hordoznak, amelyek egyben humorosan megfogalmazott morális és politikai utalások. A manuálisan működtethető Patkányfogó plakett is ironizál. A 1970-es években, ahogyan más médiumok, az érem és a plakett műfaji határai is kitágultak. Harasztÿ is az érem és a kisplasztika közötti határvonalat feszegeti az 1970-es évek végén készült „játékos”, kinetikus plakettjeivel, mobilérmeivel. A művész 1979-ben a második soproni érembiennáléra készítette el hétrészes konceptuális éremsorozatát, melynek egyik darabja a Patkányfogó. Az érem csapda, amely érintésre összeharap, s ez értelmezhető a kultúrpolitikát az autonóm művészettől távoltartó komikus gesztusként.

Oth Viktória