A hatvanas–hetvenes évek művészete - 3. nézet

Formázott vászon (Fényes)

Bak Imre (1939)

Formázott vászon (Fényes)

1970
akril, vászon, 130 x 170 cm
j.n.
Vétel a művésztől, 1993
Ltsz.: KM.93.174.

Bak Imre művészetét szinte a kezdetektől meghatározza a geometrikus formaképzés. A hard edge, a colour field (színmező) festészet és a festészet utáni absztrakció legfontosabb alkotói közé tartozik, aki Magyarországon az elsők között alkotott formázott vásznakat. Korai műveinek kompozíciói dinamikus sávszekvenciákra épülnek, egyszerre kapcsolódva az amerikai új absztrakcióhoz és a geometrikus absztrakció lokális hagyományaihoz.
A Formázott vászon / Fényes kompozícióját a formázott vászon kontúrjaihoz igazodó élénk sávok szekvenciái határozzák meg, amelyek mintegy keretezik a festmény centrumának „üres”, fehér felületét, a hideg és meleg árnyalatok dinamikája térmélységet sugall. A mű egy nagyobb sorozat része, amelyet a művész először a Fényes Adolf teremben mutatott be 1970-ben, Konkoly Gyulával közös kiállításán. A Fényes cím a bemutatás helyszínére utal, ám a tiszta – „indusztriális” – színek erejére, illetve a kompozíciót uraló fehér felület „fényességére” is vonatkoztatható. A kiállítás katalógusát Bak Imre Megjegyzések a modern művészet újabb fejleményeiről című jelentős szövege vezette be, amelyben a művész teoretikus igénnyel mutatta be tevékenységének művészettörténeti kontextusát, részletesen kitérve a négyszögletű táblakép hagyományos formátumát újragondoló, és ekként a festményt objektként átértelmező formázott vászon jelenségére. „A falról lelépő, valóságos térben realizálódó kép tehát amellett, hogy természettudományos világképünknek teljesen megfelel, azt az igényt is jelzi, hogy be akar lépni mindennapi életünkbe, közvetlen környezetünket kívánja alakítani. A három dimenzió igénye egyben a tárggyá válás folyamatának is intenzív kifejeződése. A modern művészettörténet korábbi fázisaiban felvetődött már a lehetőség, hogy a kép ne tárgyakat ábrázoljon (amelyeket »átszellemít«, képzőművészeti tartalmakkal telít), hanem maga legyen »átszellemített« képzőművészeti tárgy. Ezért van, hogy manapság sokkal inkább beszélnek művészeti tárgyakról (objektek), mint képekről.” A mondatok akár a Fővárosi Képtár „falról lelépő”, a „környezetet alakító”, „művészeti tárgyként” is értelmezhető alkotására is vonatkozhatnak – Bak Imre későbbi alkotói periódusának számos kérdését előlegezve.

Fehér Dávid