Pauer Gyula (1941–2012)

Pathosformel II.

1978–1980
vintage nagyítás, dokubrom papír, vászonra kasírozva, 2040 x 2250 mm
j.n.
Vétel Imre Emmától (műtermi vétel), 2004
Ltsz.: KM.2004.3.1.

Keserü Ilona az 1960-as években induló Iparterv-generáció meghatározó, egyéni hangú alakja, aki a népművészet szín- és formavilágából sajátosan lírai, ugyanakkor a pop arttal is bizonyos rokonságban álló festészetet teremtett. Az egyik legjelentősebb pécsi művész, Martyn Ferenc tanítványaként korán megismerkedett mestere franciás kötődésű művészetszemléletével. Festői tanulmányait 1952-től a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. E korai időszak meghatározó élménye volt Ottlik Géza barátsága és szellemi környezete. 1962-ben egy egyéves római ösztöndíj és az ott tapasztalt élmények (többek közt Cy Twombly és Alberto Burri művészete) segítettek rátalálni saját útjára.
A művész 1967-ben fedezte fel a balatonudvari szív alakú barokk sírköveket, melyeknek kettős ívű motívuma, egyfajta „talált geometriaként” a szín-, forma- és téranalízisek terepévé vált a későbbiekben. A Forma című kompozíció esetében e kettős ív motívum sajátos testtájjá változik. Keserü kilép a hagyományos képi struktúra rendszeréből: a festményt vászondomborítással kombinálja, melynek jellegzetes „hússzíne”, hullámzó ritmusa érzékiséget kölcsönöz a műnek. A kompozíció közepén végighúzódó rés a két oldalán megjelenő fekete „gubancokkal” a női test intim részleteire utaló asszociációkat hordoz. A motivikus utaláson túl a hagyományosnak tekintett női munkákat (szövés) felidéző nyersvászon ugyancsak értelmezhető a vállalt női identitás kifejezéseként is. A Formához hasonló kompozíciókon ugyanakkor, Aknai Katalin értelmezésében: „a »közszemlére tett«, stilizált női nemi szerv reprezentációja keltette kényelmetlenség (vagyis a leírás lehetetlensége) a nemi különbségek asszimilálhatatlanságát, problematikusságát világítják meg a hazai művészettörténet-írásban.”

Kumin Mónika