Az nyolcvanas-kilencvenes évek művészete - 2. nézet

Görbült tér, homorú

Maurer Dóra (1934)

Görbült tér, homorú

1996
akril, farostlemez vagy pozdorjalap, 64 x 200 cm
j.n.
Vétel Komárik Dénestől és Komárik Dénesnétől, 1996
Ltsz.: KM.96.32.

Maurer Dóra több mint ötven éve meghatározó alakja a magyar művészeti közegnek. Itthon és külföldön elsősorban a geometrikus absztrakció és a szisztematikus festészet képviselőjeként ismerik. Magát mégis vizuális művésznek nevezi, hangsúlyozva gondolkodásmódjának eredendően konceptuális jellegét. Alkotói gyakorlatában a sokszorosított grafika, a kísérleti film, az installáció, a festészet, illetve a konceptuális munkák egymást kölcsönösen értelmező kifejezési formák.
Az 1960-as évek folyamán a rézkarcolás fokozatosan az anyag- és technikai kísérletek terepévé vált Maurer számára. Az 1970-es évek elejétől a mozgásformák analízise: az eltolódás és a folyamatszerűség került érdeklődése középpontjába. „Az eltolódás (…) szisztematikusan felépíti, vagy lerombolja a formát. Két egymással érintkező dolog közé éket ver az idő és szétfeszíti őket. Az eredmény: új relációk tudatosodása” – foglalta össze a művész. Sorozataiban az eltolódások mentén dinamikus egyensúlyi helyzetek, vagy épp azok hiánya figyelhető meg: egyfajta oda-vissza mozgás konstrukció és dekonstrukció között.
Az 1980-as évektől a festés Maurer legfontosabb médiuma. Az egyre egzaktabb sorozatműveinek alapja a meghatározott arányokkal bíró színes raszter. Kezdetben a raszterek egymásra rétegzése, e rétegek „sűrűsödései, illetve ritkulásai” (Displacement-sorozat), később egy-egy részlet kiemelése, felnagyítása (Quasi-képek) érdekli. Majd az 1990-es évektől készült Overlappings-sorozat színkeret-struktúráin már egyre inkább a formák és színek közötti kölcsönhatás problematikája, illetve a tér és a szín érzékelésének viszonylagossága foglalkoztatta. A Görbült tér, homorú visszahajló formája esetében a színes raszter könnyed, lebegő színsíkká válik, egyúttal jól mutatja, hogy a szisztematikus geometria hogyan válik Maurernél a személyes érzékenységet (is) kifejező sajátos formanyelvvé.

Kumin Mónika