El Kazovszkij (1948–2008)

Az utolsó állat és a ruméliai csillag története A/5

1986
tempera, piros és fekete selyemszalag, fehér műanyag hajófigurák, alufólia, piros műanyag fólia, hullámkarton , 76 x 76 cm
j.b.l.: El Kazovszkij/1986
Vétel a művésztől, 1988
Ltsz.: KM.88.40.13.

A korán elismertséget szerzett, de nehezen kategorizálható művész Leningrádban (ma: Szentpétervár) született, gyerekkorát részben ott, részben az uráli Nyizsnij Tagilban, nagyszüleinél töltötte. A budapesti középiskolát követően a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. Sokat dolgozott színházban jelmez- és díszlettervezőként, és ez erősen hatott vizuális világára. A verbalitás (az orosz nyelvűség elvesztésének traumája) és a testekkel mint szobrokkal való munka, az átváltozás pillanatnyi intenzitásának megragadása izgatta, az állandó kilépéskényszer a kettősség lehetetlen relációjának szorításából.
El Kazovszkij korán letisztult festői nyelvének egyik legerősebb központi motívuma és személyes jele a legtöbbször figyelő pózban ülő kutya-farkas figurája, ahogy ő hívta: „vegyes állat”, „vándorállat” vagy „utolsó állat”.
Összetett magánmitológiájának egyik főszereplője önarckép is egyben, amely összesűríti kulturális sokszínűségét, hozott és vállalt identitásait: szovjet-orosz gyermekkorát, transzszexualitását, a domináns férfiszerep felvételét, és az ezekkel járó érzelmek, vágyakozások, elvárások, valamint a kívülállások és idegenség konfliktusos tapasztalatait.
A klasszikus antik szobrászat, az orosz irodalom, a klasszikus zene és balett mellett, elmondása szerint, megrázó erővel hatott rá a punk „mint színház, mint kép, mint ideológia, közérzet, [és] életérzés”. 1977 és 2000 között szinte évente megrendezett rituális színháza, azaz performansz-sorozata a beteljesületlen vágyakozás, szerelem, a tárgyiasított androgün szépségben megjelenő megkínzatás, fájdalom fetisizált ünneplése. A Pygmalion és Galatea történeteinek átirataira szerzett Dzsan-panoptikum stilizált világa mintegy enciklopédiája is művészeti munkásságának.
A tizenöt darabos Az utolsó állat és a ruméliai csillag története sorozat képregényként is felfogható, amely felvonultatja El Kazovszkij mitologikus univerzumának összes szereplőjét és színpadképét. A kutya és az androgün torzók mellett balerinák, kanyargó folyó, sivatag, hattyúk, toronyházak, purgatórium, párkák tűnnek fel. Az olajjal kartonra festett, díszletképet idéző, sziámi ikrekként ábrázolt két kutya szalagokkal összekötözött testét különböző évszámok és monogramok borítják, utalva enigmatikus találkozásokra és életében meghatározó szerepet betöltő személyekre. A testszalagok a fetisiszta, szado-mazochista gyakorlatot, a kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség szerepjátékait idézik.
1992-ben a Kiscelli Múzeumban a Templomtér alatti kripta adott helyet El Kazovszkij egyéni kiállításának, a Kis purgatóriumnak. A teljes sorozat ezt megelőzően 1988-ban került a gyűjteménybe műtermi vásárlásként.

Páldi Lívia