Borsos János (1979) és Lőrinc Lilla (1980)

Csinos kis akvarellek II., Óbudai téglagyár

2015
akvarell, papír, 130 x 200 mm
j.j.l.: A. Hitler hamis szignó, hátoldalon művészpecséttel
Vétel a művészektől, 2020
Ltsz.: KM.2020.3.1.

A huszadik század elementáris tapasztalata volt a második világháború alatti népirtás, melyet a náci Németország és a velük együttműködők – többek között magyar nyilasok – hajtottak végre, s amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul. A rá való emlékezés a túlélő és az azt követő generációk identitásának részévé, egyik alappillérévé vált.
A 2016-ban létrejött első Enyészpontok című online kiállítás Budapest olyan helyszíneit vizsgálta kortárs műalkotásokon keresztül, amelyek 1944–1945-ben a nyilas hatalomátvétel és a német megszállás tragikus színtereivé váltak, noha mostanra történetüknek ez a része szinte teljesen feledésbe merült. Az elfelejtett történetek felelevenítésével az ismerős helyszínek új tartalmak hordozóivá válnak, múlt és jelen jelentésrétegei egymás mellé kerülnek. Az ismerős dolgok a jelenlévő múlt miatt idegennek, félelmetesnek, ijesztőnek hatnak.
A Csinos kis akvarellek II. című grafikai sorozatot Borsos Lőrinc (azaz Borsos János és Lőrinc Lilla) az Enyészpontok kiállításra készítette. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár 2020-ban vásárolta meg a lapokat. A három lapon olyan budapesti épületek láthatók, amelyek máig feldolgozatlan vagy kevéssé ismert II. világháborús múlttal rendelkeznek. Az épületeket a mai állapotuknak megfelelően ábrázolták, vízfestékkel. A stílus Adolf Hitler vízfestményeire emlékeztet. Hitler 1908-ban kezdett el festészettel foglalkozni, amikor tizennyolc évesen Linzből Bécsbe költözött. Szeretett volna festő lenni, a Bécsi Művészeti Akadémiára azonban kétszeri próbálkozás után sem nyert felvételt. Képeslapokat festett, hogy biztosítsa megélhetését. Samuel Morgenstern zsidó kereskedő pártfogolta, és igyekezett értékesíteni műveit, Hitler azonban nem tudott sikeres művészi karriert befutni, 1913-ban Münchenbe költözött. Samuel Morgenstern a zsidóüldözés áldozata lett. 1943-ban a łódźi gettóban halt meg. Hitler akvarelljeinek a művészi értéke igen alacsony, a legtöbbjükön szerepel a szignója, gyakran A. Hitler formában. Borsos Lőrinc is ezzel az aláírással látta el vízfestmény sorozatát, utalva Hitler művészi ambícióira, fiktív műalkotásokat hozva létre, amelyek, akárcsak Hitler egykori vízfestményei, ártalmatlannak tűnő helyszíneket ábrázolnak, naiv stílusban. A művek hátulja szimbolikusan fekete, és rövid informális leírás olvasható rajtuk a helyszínek kérdéses időszakban betöltött szerepéről.
Az Óbudai téglagyár (1032 Budapest, Bécsi út 134–136., ma áruházak állnak azon a területen) a nyilas hatalomátvétel után gyűjtőtáborként a deportálás, illetve a Német Birodalom felé gyalogosan induló halálmenetek egyik utolsó magyarországi állomása volt. Az 1944. tavaszi-nyári deportálások során a magyar hatóságok a gyűjtőtáborokat gyakran téglagyárakban állították fel, lévén ezek nagy területű, jól őrizhető helyek voltak, ahová vasúti sínek vezettek. A gyárak természetesen alkalmatlanok voltak több ezer ember normális elhelyezésére, nem volt elég víz, élelem. A zsidók a szabad ég alatt vagy oldalfal nélküli téglaszárítókban, a koszos földön feküdtek, dolgukat sebtében megásott gödrökbe kellett végezniük a nyilasok szeme láttára. Többeket agyonlőttek, voltak, akik ciánt nyeltek, öngyilkosok lettek.

Árvai Mária