Eperjesi Ágnes (1964)

Pátosz és kritika

2019
3D nyomtatás, PLA Filament, vasállvány, 180 x 40 x 40 cm
A művész tulajdona

Eperjesi Ágnes művészeti munkásságának egyik alapvető fókusza a női test instrumentalizálásának és a nők társadalmi szerepének politikai, mentalitástörténeti és művészettörténeti vizsgálata. 2018-ban indított kutatási projektje, amelyet a #metoo-mozgalom is ösztönzött, a női meztelenség médiában való megjelenését kezdte el vizsgálni a Kádár-kori Magyarországon. Ennek részeként foglalkozott a neoavantgárd szobrász, Pauer Gyula Magyarország szépe 1985 című bronzszobrának kritikai fogadtatásával. Az egész alakos portré, amely évtizedekig a Magyar Nemzeti Galéria egyik félreeső folyosóján kapott helyet, az első magyarországi szépségverseny győztesét, a tizenhat éves Molnár Csilla Andreát örökítette meg. A verseny hivatalos díjaként meghirdetett Szépségakció keretében Pauer több résztvevőről is készített gipszmintát. A mintavétel sok szempontból bántalmazónak minősülő, fizikai kontaktussal járó folyamatát Dér András és Hartai László, kritikai visszhangot sem nélkülöző, 1986-os Balázs Béla Stúdióban készült dokumentumfilmje, a Szépleányok örökítette meg. A meztelenre vetkőztetett fiatal nőket két fotós (Bacsó Béla és Fenyő János) a versenyt rendező Magyar Média engedélyével „dokumentációs céllal” végig is fotózta. A képek végül egy külföldi erotikus lap, a Lui nyugatnémet kiadásának hasábjain jelentek meg Szabadítsátok fel magatokat elvtársak! címmel, nem kis botrányt kavarva. Az egyre erősebb nyomás, a médiának és a szponzoroknak való kiszolgáltatottság nem kis részben felelős volt Molnár Csilla Andrea öngyilkosságáért. A Magyarország szépe 1985 már évekkel Molnár halála után készült és Pauer ajándékaként került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe.
A szocializmus testkultúrájáról, szexizmusáról, a pornográf tartalmakat illető szabályairól és kiskapuiról, valamint a szépségversenyről szóló cikkek, fotók, archív anyagok és interjúk ütköztetése alkotta a projekt alapját, amelyet eredetileg Oltai Kata kurátorral közösen kiállításként terveztek a Magyar Nemzeti Galériába. Végül csupán pár órára vehette birtokba Eperjesi a Galéria kupolatermét, ahol 2018 októberében, a kifutók és a sztáripar emblematikus vörös szőnyegébe öltöztette Molnár Csilla Andrea szobrát. Az esemény során egyenként tűzte fel a címfelirat betűit a tizenöt méteres textilre, amelyet a performansz végén a kupolaterem falára erősített. A performansz és az azt követően végül a Fészek Művészklubban megrendezett kiállítás címe, Érezze megtiszteltetésnek, visszautal a szépségverseny, a művészeti akció és Pauer művészeti akciójának cinizmusára.
A Pátosz és kritika a Pauer-szobor fejrészének vörös színben, 3D-nyomtatóval készített, fémkeretbe applikált másolata, mely fotók alapján, az „eredeti” szobrot nem érintve készült. Egyedül állt a Fészek Művészklub Herman termében, míg a Klub galériája adott helyet a performansz dokumentációjának és a kutatáshoz kapcsolódó archív anyag- és dokumentumválogatásnak. A címben szereplő görög eredetű pátosz, amely az egyik leggyakrabban használt szó volt a korabeli kritikákban Pauer szobrával kapcsolatban, legrégebbi jelentése szerint szenvedés, megrázó testi-lelki élmény. Ennek a sokrétű fogalomnak a mentén kapcsolódik össze a művész személyes érintettségét is hordozó tisztelgés és emlékezés.
Kutatási projektjének utolsó önálló fejezeteként – egyben összegzéseként is – Eperjesi egy kötetet is megjelentetett, amely tanulmányok, beszélgetések és a kiállítás dokumentációja mellett tartalmazza a Pauer-szobor és a Szépségakció történetével és kontextusaival kapcsolatos kritikai kutatásainak dokumentációját is. Az utóbbi évek egyik vitathatatlanul legfontosabb projektje által vizsgált hatalmi visszaélések sokrétű öröksége felszínre hozott számos évtizedek óta kibeszéletlen konfliktust, de aktuális problémát is. 2022 nyarán, a könyv bemutatását követően a hvg.hu felületén kialakult egy vita és levélváltás. Ennek részeként Eperjesi nyilvánosan beszélt egy hozzá kapcsolódó etikai mulasztásról és arról, hogy mekkora felelősséget és tudatosságot kíván egy (intézményi) hierachiában a személyközi és bizalmon alapuló kiegyensúlyozott kollaboratív viszony fenntartása.
A mű egyelőre az alkotó tulajdonában van, a Fővárosi Képtár pályázik a megvásárlására.

Páldi Lívia