Németh Hajnal (1972)

Összeomlás – Passzív interjú / Igen és Igen – Mementó

2010
két szobor, FMG, szürke akrilfesték, 96 x 36 x 29cm/db
librettó: 3 db digitális nyomat, papír, 42 x 59,4 cm keretben, mp3 hang 21’
Vétel a MMIKL Képző- és Iparművészeti Lektorátus támogatásával, 2011
Ltsz.: KM.2011.1.1–4.

Németh Hajnal 1995-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola Intermédia tanszékén. Videó, számítógépes print, valamint a manipulált fotó műfajában készített munkáiban ironikus módon keveredtek a hétköznapi és a virtuális valóság, továbbá a fantázia elemei. Sokszor önmagát használva modellként, multimédiális műveinek központi elemei a szerepjáték és a transzformáció. Rendszeresen dolgozik együtt más műfajokban alkotókkal: zenészekkel, zeneszerzőkkel, színészekkel, előadókkal. Több munkája foglalkozik a zenei produkcióval és annak folyamataival. Nagy hatással volt rá az amerikai avantgárd zeneszerző és teoretikus John Cage (1912–1992) és a német színházi és filmrendező, performer Christoph Schlingensief (1960–2010) munkássága.
2010-ben a Kiscelli Múzeum Templomterében került bemutatásra az Összeomlás – Passzív interjú installáció, amelynek központi elemei egy balesetben összetört fekete BMW E39 Sedan és az autóroncs köré rendezett számítógéppel vezérelt hatcsatornás hanginstalláció voltak. A librettót, autóbalesetek történeteit Németh Hajnal valós személyekkel készített interjúk alapján szerkesztette és három énekes előadásában, megzenésítve volt hallható a kiállítótérben. A címben jelölt passzivitás arra a művész által szerkesztett interjúformára utal, ahol a történet a kérdező oldaláról eldöntendő kérdésekben fogalmazódik meg, a válaszok pedig minden esetben „igen”-re és „nem”-re redukálódnak. Az ütközésben meggyűrődött autóról két teljesen egyforma szobor készült, amelyek az eredeti gépjármű egyötöd arányú, kicsinyített másolatai. A zenés színház és az operai rendezés elemeit egyesítő installációban az Igen és Igen – Mementó mintegy emlékműként utal vissza az egységesített drámai helyzetekre. „...amikor az ember egy mély belső párbeszédet folytat magával az esetlegességről és a sorsszerűségről, vagyis életről és halálról, az opera a nyelve, mert ez a legalkalmasabb forma a megjelenítésére” – mondta a művész egy interjúban.
A Passzív interjút követően több kórusművet, koncertperformanszt és hanginstallációt készített és 2011-től performanszait videó változatban is elkészíti. Témafelvetései között gyakran szerepelnek aktuális társadalmi kérdések, mint a rasszizmus (FEHÉR DAL – többek között /rassz absztrakció, 2017) vagy a politikai átláthatóság és manipulált igazságszolgáltatás (Hamis vallomás. A verzió verziója, 2012).
Az Összeomlás a Fővárosi Képtár kiállítása után szerepelt 2011-ben a Velencei Biennálén. A szobrok és a librettó 2010-ben került a gyűjteménybe.

Páldi Lívia