A második világháború mindenütt pusztulást és romokat hagyott maga után. Sokan a zsidó származású művészek közül odavesztek, Vajda Lajos a munkaszolgálat miatt súlyosbodó tüdőbajban, Ámos Imre egy németországi koncentrációs táborban vesztette életét. 1945 az újrakezdés éve volt a művészeti életben, október 13-án megalakult az Európai Iskola, a mindaddig háttérbe szorított modern, avantgárd irányzatok rehabilitálásának szándékával, a kortárs európai fejleményekkel kapcsolatba lépő magyar művészet megteremtésére. 1946 márciusa és 1948 novembere között 38 kiállítást rendeztek. Nem kapcsolódtak egyetlen jól körülhatárolható stílusirányzathoz, a háború utáni évek művészeti termését az elvont művészet, az absztrakció, az expresszionizmus és a szürrealizmus fogalmaival lehetne leginkább jellemezni. A tagok egy része már beérkezett művész volt 1945 után, másoknak ez a három év még az útkeresés időszakát jelentette, megint mások pedig éppen ekkor találtak rá saját hangjukra. Többen az Európai Iskola művészei közül, mint Bálint Endre vagy Korniss Dezső, a következő generáció választott mestereivé váltak. 1945 után a Képzőművészeti Főiskolán a Gresham-kör egykori tagjai foglalták el a katedrát, a kortárs nyugati művészetet többek között François Gachot író, franciatanár, a magyarországi francia követség sajtóattaséja közvetítette, meghatározva ezzel a fiatal generáció – sokan közülük az Európai Iskola fiataljai – orientációját.
A nők helyzete ebben az időszakban sem volt sokkal könnyebb, mint a két háború között. Az Európai Iskola nő tagjai szinte kivétel nélkül férjük vagy elhunyt férjük révén kerültek be a társaságba. Művészetüket férfi mércével mérték, Anna Margit és Vajda Júlia elsősorban művészözvegyek voltak, a férjes asszonyok inkább váltak elfogadottá a múzsa szerepében, mint önálló művészként. Sokuknak polgári foglalkozásra volt szükségük, hogy megélhetésüket biztosítsák, Ország Lili az Állami Bábszínházban dolgozott, Anna Margit és Szántó Piroska kerámiagombokat festettek.
Az 1946-tól induló, egyre élesedő absztrakcióvita előre jelezte az 1948–49-től érvényre jutó radikális kultúrpolitikai fordulatot. Az elvont művészetet már 1946-ban is indulatos, becsmérlő kritikával fogadták. Noha az idősebb mesterek itt maradtak, a fiatalok közül többen nem tértek vissza külföldi útjaikról, Hantaï Simon, Reigl Judit, Vera Molnár, Fiedler Ferenc Párizsban telepedtek le, a francia fővárosban csatlakozva a szürrealizmus háború utáni hullámához 1947–1948-ban. A fordulat éveit követően a Magyarországon maradt avantgárd szellemű művészeknek választaniuk kellett: beállnak a sorba, teljesítik a kultúrpolitika által elvárt kívánalmakat, hogy megbízásokhoz, kiállítási lehetőségekhez jussanak, vagy „kettős könyvelőkké” válnak, és a hivatalos megbízások mellett a műtermükben, nem nyilvánosan, szabadon alkotnak, esetleg csak a maguk számára, titokban dolgoznak valamely egyéb polgári foglalkozás mellett. A modern művészet képviselői – köztük Anna Margit, Ország Lili, Korniss Dezső – hosszú ideig nem jutottak Budapesten kiállítási lehetőséghez.
Az 1956-os forradalom leverése újabb emigrációs hullámot indított el. Ekkor távozott Magyarországról Rozsda Endre, Pátkai Ervin és Anna Mark is. Bálint Endre is Párizsba ment 1957-ben, ő azonban 1962-ben visszatért és itthon folytatta pályáját. A kultúrpolitikában a hatvanas évek valamelyest enyhülést hoztak, ami természetesen nem jelentett egyet a művészi szabadsággal, a művészek folyamatosan egyensúlyoztak megélhetésük és művészi identitásuk megőrzése között.
Az 1970-es évek második felétől kezdődött az a szerzeményezési tevékenység a Fővárosi Képtárban, amelyben már az 1945 után keletkezett művek vásárlása vált hangsúlyossá. 1973-tól Tőkeiné Egry Margit vezette a Képzőművészeti Osztályt, helyettese Földes Emília lett, aki Mattyasovszky Péterrel együttműködve vette át a gyűjteménygyarapítás feladatát. A hetvenes évek közepétől így sikerült jelentős anyagot összegyűjteni Korniss Dezsőtől, Bálint Endrétől és Anna Margittól, de 1980-ban Ország Lili hagyatékának jelentős része is ide került. Az avantgárd törekvések képviselőinek, az Európai Iskola művészeinek fővárosi közgyűjteménybe kerülése fontos mérföldkő volt kanonizációjuk során.
Árvai Mária
Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig
