1.
Mezuza tok, Jeruzsálem, 1924. A zsidó nemzeti művészet megteremtésének szándékával alapított Becalél Akadémián készült a sárgaréz mezuza tok. A Becalél Akadémián művészetére jellemző, hogy a díszítés héber szövegekből áll. A mezuzatok rácsozata a "Somer dalté Israel” (Izrael ajtóinak őrzője) szövegből áll, melynek rövidítése (SDI) a Saddaj istennév is egyben.

2.
Mezuza tok, Óbuda, 1848. A mezuza tokot Böhm Salamon óbudai zsidó ötvös készítette ezüstdrótból hajlított filigrántechnikával, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt. A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva. Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán. Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt.

3.
Mezuza tok, ezüst. A zsidó lakások jobb oldali ajtófélfáján kis tokban a szentírás meghatározott verseit kell elhelyezni. Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet. A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat. Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza. Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál. A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától.