Zsinagóga

Ha az ablakokon kinéznénk, a Dohány utcai zsinagóga főbejáratára látnánk. A Szentély elpusztítását követő évszázadokban a zsinagóga vált a zsidó vallási élet központjává. A zsinagógai szertartások sok szokást és rítust őriztek meg a Szentély szertartásai közül, de néhányat, amelyek szigorúan a Szentélyhez kötődtek, a zsinagógákban nem tartanak. A zsinagóga a közös imádkozás, a tanulás és a közösségi élet színhelye. Ezekre a funkciókra utalnak a zsinagóga hagyományos elnevezései: bét tfila az ima háza, bét midras a tanulás háza, bét knesszet a gyülekezet háza. Ez utóbbi hellenisztikus görög fordításából ered a mai zsinagóga kifejezés. A zsinagógában egy átlagos héten három napon tartanak Tóraolvasást: hétfőn, csütörtökön és szombaton. Az imarend egyes meghatározó részeit csak a közösség, azaz legalább tíz zsidó jelenlétében szabad elmondani.

Ablakok

A terem színes üvegablakai eredetileg nem tartoztak a múzeum épületéhez. A bibliai jeleneteket, vallási szimbólumokat és bibliai növényeket ábrázoló, eredetileg több mint száz darabból álló díszablaksor az 1931-ben megnyílt Zsidó Gimnázium zsinagógáját és lépcsőházát díszítette. A Gimnázium épülete Budapest ostroma során súlyos károkat szenvedett. 1950-ben az iskolát államosították, a zsinagógát felszámolták, és a szocialista érában nem kívánatos tartalmakat jelképező néhány megmaradt ablakot eltávolították. A Zsidó Gimnázium korábbi igazgatója, az 1950 és 1963 között múzeumunkat vezető Grünvald Fülöp megmentette a még megmaradt 12 ablakot, ekkor kerültek jelenlegi helyükre.