A temetkezések és a betegek, árvák és özvegyek minimális ellátásának biztosításához is sok pénzre volt szükség, melyet a közösség valamennyi tagjától begyűjtött jótékonysági adományokból, cedakából fedeztek. Az adományokat zárt perselyekben gyűjtötték, és a közösség jótékonysági elöljárói kezelték. Szokás volt ugyanakkor, hogy a gyászolók házában nyitott, tálkára emlékeztető perselyeket is elhelyeztek. Ezekbe mindenki betehette a cedaka összegét, és a gyászoló család annyit vehetett ki belőle, amennyire szüksége volt. A gyászidőszakban nem számolták meg, a segítség így valóban az ősi zsidó elveknek megfelelően szinte láthatatlan maradt, nem lehetett tudni sem azt, hogy ki mennyit tett bele, sem pedig azt, hogy mennyit vettek ki belőle. A végén a maradékot betették a zárt hevraperselybe.