A kettős szék az askenázi zsidók körében elterjedt bútordarab, amelyet a körülmetélés alkalmával használtak. A Tóra szövege szerint Isten és a zsidó nép szövetségének két jele van: a szombat megtartása és a nyolcnapos fiúgyermekek körülmetélése. A szertartáshoz kapcsolódó rituálék egyrészt a rabbik körültekintő szabályozásából, másrészt pedig a népi hiedelmekből és legendákból alakultak ki. A szokás szerint a bal oldali ülésen a gyermeket az ölében tartó kvater vagy szandek ül, míg a jobb oldalon az újszülötteket védelmező Élijáhu próféta foglalhat helyet. Élijáhu alakja a hagyomány szerint szorosan összefonódik a születés és a körülmetélés eseményeivel; jelenlétével erősíti a szövetséget és távol tartja a rontó, ártó démonokat. A kettős Élijáhu székek a zsinagógák berendezéséhez tartoztak, stílusuk a korszak bútorművességének gyakorlatát követte. A tizenkilencedik század vége felé, amikor Magyarországon a körülmetéléseket fokozottabban ellenőrizték a közegészségügyi hatóságok, kiszorultak a használatból.