Év (készítés)
2009
Méretek
95 × 110 cm
Anyag/Technika
akrilj, vászon

Rácmolnár Sándor majd’ 30 évre visszatekintő művészi karrierje során karakteres alkotói világot alakított ki, amelyben a képregények rajzolt világa és a népművészeti idézetek mellett a számítógépes betűkészletek ugyanúgy visszaköszönnek és jól megférnek egymás mellett. Emblematikus tömörségű, figuratív-dekoratív műveiben sokszor korának eseményeire és környezetére reagál, így született meg 2009-ben a szinkronúszó nőket ábrázoló sorozata is.
A festményeken Rácmolnár a víz folyékony textúráját idéző mesterien folyatott kék háttér előtt élénk színekkel, erőteljes kontúrokkal jeleníti meg a kecses mozdulatokba dermedt szinkronúszókat, Michelle és Mabelle, illetve April és Jennifer párosát. Tudvalévő, hogy a televízió képernyőjén keresztül légiesnek, fesztelennek tűnő táncszerű mozdulatok tökéletes kivitelezése hihetetlen erőt és koncentrációt igényel a sportolóktól, akiknek az előadás közben végig szinkronban kell lenniük egymással, folyamatosan dacolva a víz ellenállásával. Rácmolnár sorozata azonban a szinkronúszás könnyedségére koncentrál: a festmények dekoratív jellege és a nőalakok kecses mozdulatai a szinkronúszás fesztelen szépségeire reflektálnak.
A korabeli források alapján tudjuk, hogy több ókori államban, így például Asszíriában és Föníciában is kötelező jelleggel tanultak úszni a fiúgyermekek, hiszen a készség elsajátítása létfontosságú volt. Azonban később hosszú évszázadokig háttérbe szorult az úszás és fürdőzés, és csak a 18-19. században vált újra népszerűvé, mint a polgárság kikapcsolódásának, rekreációjának egyik jellegzetes formája. A párizsi polgárság mindennapjaihoz is hozzátartozott a Szajna vizén nyaranta kialakított, fával burkolt fürdőhajók látogatása, ahol a férfiak és nők külön fürdőzhettek. 

Honoré Daumier: Úszólecke szárazon
litográfia a ’Les Baigneurs’ (Fürdőzők) sorozatból
1841, 28×36,2 cm
© Musée Carnavalet, Paris (F)

A nagyszerű francia grafikus, Honoré Daumier 1839-től rajzolta a Fürdőzők karikatúra-sorozatát, amelynek lapjai, köztük a fenti litográfia is, a híres élclap, a Le Charivari hasábjain jelentek meg. 
A rajzon a korabeli úszásoktatás mindennapjaiba tekinthetünk bele: a szárazföldi oktatás folyamán a felakasztott, úszómozdulatokat gyakorló férfialak bizarr ábrázolása már önmagában is mosolyt csal az arcunkra, azonban az élcelődés a rajz alatti humoros felirattal együtt válik teljessé, miszerint: „Háromhavi szakadatlan szárazföldi gyakorlás után az ember visszaváltozik hallá, és még a legijedősebb is bemerészkedhet a … Kínai fürdőbe!”