Év (készítés)
1976
Méretek
73 × 92 cm
Anyag/Technika
olaj, vászon
Rozsda Endre Pénelopé című műve az érett, kaleidoszkópos korszak és az életmű egyik kiemelkedően szép alkotása. A több rétegben felfestett végtelenül gazdag formakavalkádból egy-két helyen kivehető néhány konkrétabb motívum, ld. szemek, pajzsok, de alapvetően az egész kép olyan, mint egy többrétegű, sűrűn szőtt vászon. Az érzetet a Rozsdára jellemző csipkelenyomatok fokozzák, melyek talán nem véletlenül e művet szokatlanul sűrűn behálózzák, és balra fent a függőleges erővonalak olyan hatást keltenek, mintha egy fátyol lebbenne meg előttünk, maga Pénelopé vászna.
Elképzelhető, hogy az Odüsszeia kalandos cselekményének több jellegzetes részletét, helyszínét rejti sűrített formában a kompozíció, a szemek az egyszemű küklopszra, Polüphémoszra vagy akár a szereplők sorsát befolyásoló istenek mindent látó szemeire is utalhatnak. A kép felső részén a távolban hegyek csúcsos alakjai bontakoznak ki, majd a széleken a kék formák széttöredeznek a tenger érzetét, hullámait sugallva. Középen a kékség háttérbe szorul és mintha egy sziget emelkedne ki a vízből, a „vízövezett” Ithaka, ahol elképesztő energiák dúlnak. A kép szélein megjelenő szemmotívumok itt mintha pajzsokká változnának. A formák egymás hegyén-hátán hömpölygő forgatagában nyugtalanul cikáz a tekintetünk és mindent leural a vörös szín. Odüsszeusz történetének legdrámaibb és legbrutálisabb pontja, az Odüsszeia 22. éneke, A kérők megölése és ha itt figyelmesebben elmerülünk a csodálatosan gazdag sorokban, érdekes egybeesésre bukkanhatunk:
John Flaxman után: Odüsszeusz megöli a kérőket1805, metszet© Tate Gallery, London (GB) |
„S látta, hogy ott fekszik már mindjük a vérben, a porban, együtt szörnyü sokan, vala-mint a halak sokasága, melyet az ősz tengerből mind kifogott a halásznép sokszemü hálóval, s az öböl partjára vetett ki: mind a fövenyben hányód-nak, s vágyódnak a vízbe, életüket míg el nem orozza a tündökölő nap: így omlottak a kérők ott egymás tetejébe.” |
A festményen ott a vért jelképező vörös szín, az egymás tetejére omlott kérők, a sokszemü háló, halszemek, valamint a teljes énekben számos ponton kerülnek említésre a pajzsok. Maga a tarkaeszű és bölcs Odüsszeusz is egy négyrétű pajzsot terít vállára, talán a mű középpontjában lévő kerek forma épp az őt szimbolizáló pajzs.
Hogy mi látható pontosan, abban Rozsda bonyolult idő- és térlátásának, valamint hamis bejáratokkal és kijáratokkal teli rejtőzködő belső világának köszönhetően, sose lehetünk egészen biztosak. Ahogy Françoise Gilot, Rozsda közeli barátja mondta, „Rozsda Endre olyan mint a természet. Irtózik az ürességtől, szeret rejtőzködni: rajtunk múlik, hogy fel tudjuk-e fedezni és meg tudjuk-e látni az igazságot tükreinek szellemi játéka mögött.”