2. terem - 6. nézet

Szotyory László: A király

Év (készítés)
2013
Méretek
95 × 125 cm
Anyag/Technika
olaj, vászon

Az oroszlánok kapcsán számos művészeti előkép merülhet fel bennünk, antik Herkules ábrázolások, középkori bestiáriumok, kolostorok árnyékos kerengőinek kőfaragványai, a reneszánsz szent és profán attribútumain, nemes szimbólumain át egészen a 19. századi egzotikus vadászat jelenetekig.

Ashmole Bestiarium, Anglia, Peterborough?
13. század eleje
© Bodleian Libraries, University of Oxford

A 13. századi Ashmole Bestiárium a gazdagon illusztrált állattankönyvek egyik legszebb példája. Ezek a latin szövegekkel ellátott művek a 2-4. század közöttre datálható Physiologus iratra vezethetők vissza, mely az antik természetrajzi hagyományokat (Plinius, Solinus) alapul véve, de a korszellemnek megfelelően az állatábrázolásokat morális tartalommal, bibliai szövegekkel kapcsolta össze és így vált a keresztény középkor egyik legrégibb és legelterjedtebb kéziratává. A könyvekben az állatok királyát egészen elképesztő tulajdonságokkal ruházták fel, melyeket Krisztussal kötöttek össze. Így például, ahogy az Ashmole Bestiárium kiemelt lapján láthatjuk, úgy vélték a nőstény oroszlán holtan hozza világra kicsinyeit, csak a harmadik napon kelnek életre apjuk lehelete által, mely egyértelműen Krisztus feltámadásának jelképe.
Az európai lakosság nem igen láthatott élő oroszlánt, csak előkelő udvarok díszállataiként egy bizonyos elit kör kiváltsága volt. 1100 körül római pápák büszkélkedhettek velük, 1290-ben már Firenze városának is volt saját példánya, az 1400-as években a francia nemesség köreiben is előfordult, sőt Burgundiai Jó Fülöp genti udvarában 1420-ban három oroszlánról is találunk feljegyzést.
Az ábrázolások sutasága részben ezzel is magyarázható. De ha megnézzük a Villard de Honnecourt legendás vázlatfüzetében szereplő oroszlánt, melyet a könyvben olvasható feljegyzés alapján élőben látott példányról készített, ugyanolyan sematikus képpel találkozunk. Az ok a középkor művészettel kapcsolatos felfogására vezethető vissza, ahol a művészeknek figyelembe kellett venni a kor vallásos előírásait, a természethűségre való törekvés Isten tökéletes teremtését sértő cselekedetnek minősült és tiltott volt, nehogy magát a vallásos üzenetet közvetítő képet tegye csodálat tárgyává. Azonban a művészek kreativitása nem ismert határt, figyeljük meg az Ashmole miniatúrán a keretezés csodálatosan gazdag geometrikus és levél díszítését, micsoda árnyékolás és térmélység bontakozik itt ki, míg maguk a fő jelenetek teljesen síkban vannak ábrázolva. De még itt is felfedezhetünk számos játékos részletet, több helyen az oroszlánok mancsa kilóg a keretből, döbbenetesen kifejező emberi arckifejezéseik vannak és mind a színezés, mind a formák hullámzása, legyen szó az állatok farkáról, a növényekről, vagy a formák színsávokban történt árnyékolásáról, a kompozíciókat hihetetlen dinamizmussal látja el.
Villard de Honnecourt: Oroszlán, 1235 k.
© Bibliothèque Nationale de France