1772
Bécs, G. Kocksel (G.C jegyű mester)
Aranyozott ezüst, drágakövek
PFM IM 55.
A szentségmutatók az ereklyetartókból alakultak ki: a szentek ereklyéi helyett magát Krisztust helyezték a díszes tartókba. A monstranciában ünnepi alkalmakkor tették ki az Oltáriszentséget imádásra. Az megszentelt, átlényegült nagy ostyát az üveg mögötti kis aranyholdacskába (lunula) illesztették. A monstranciák felépítése igen gyakran utal a Szentháromság Istenre: középen az üveg alatt látható maga Krisztus a kenyér színe alatt. A szentségház fölött tau-keresztes kék üvegglóbuszra támaszkodó Atyaisten előtt a Szentlélek galambja látható. A sugaras dicsfény előtt jobbra és balra angyalok búzakalászt tartanak. Ez a motívum a gyöngyökből fűzött szőlőfürtökkel és zöld zománcozott levelű szőlőindával együtt az Eucharisztiát szimbolizálják. A monstranciát drágakövek, gyémánt, ametiszt, almandin, gránát, rubin, topáz, olivin és hegyikristály kövek díszítik. Valószínűleg a 19. században került a gyűjteménybe.