CHAGALL, MARC
(Vityebszk, 1889-)
festő, grafikus

Oroszországnak, szamaraknak és másoknak

1911
papír, gouache
430x345 mm
Itsz. K.69.48
vétel

1907-től festett - kezdetben sötét tónusú, realisztikus életképeket, amelyek a halált, születést vagy esküvőt ábrázolták. 1908-tól Pétervárt tanult, 1210-1914 közt Párizsban élt, a Sturmban nagysikerű kiállítása volt, 1914-ben visszatért Oroszországba, 1917-ben Vityebszkben képzőművészeti népbiztos es a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt, majd Moszkvában a Zsidó Színházat díszítette freskókkal. 1922-ben Párizsban telepedett le, a háború alatt az Egyesült Államokba költözött, majd visszatért Franciaországba.
Korai fő műveinek sorát 1910-14 közt Párizsban alkotta meg, amikor az orosz népi motívumokat, a népi színvilágot a kubizmus formateremtő rendjével ötvözte. Monumentális hatású erőteljes kompozíciói születtek, amelyekben a valóság és az álom motívumaiból fantasztikus realizmus bontakozott ki. Fő műveinek sorában az egyik első helyen áll az “Oroszországnak, szamaraknak és másoknak" c. alkotás. A harmincas évektől kezdve stílusa oldottabb, lazább lett, a színek fátyolosan olvadnak egymásba, a szerkezeti váz eltűnt. Az oroszországi emlékmotívumok térnek vissza újból és újból festményein s grafikáin. Művei közül kiemelkedők a népi hangvételű grafikák, amelyek Gogol “Holt lelkek” művét illusztrálták, valamint a La Fontaine mesékhez és Bibliához készített illusztrációk. Sztravinszkij Tűzmadará-hoz tervezett színházi dekorációt 1954-ben, és számos templomi üvegablakot festett — ezek közül a jeruzsálemiek a legjelentősebbek. 1964-ben fejezte be a párizsi Opera mennyezetfreskóját. 1948-ban a Velencei Biennálé grafikai nagydíját kapta. Számos egyéni kiállítása volt, 1972-ben a Műcsarnokban nyílt tárlata.

Irod. :
Marc Chagall: Eletem, Bp. 1970, 1971.
Walter Erben: Mare Chagall. Milano, 1957.
Franz Meyer: Marc Chagall. Köln, 1961.
Dávid Katalin: Chagall. Bp. 1966, 1971.
Jean Cassou: Chagall. Berlin, 1966.