A Szépművészeti Múzeum nemrégiben új termet nyitott: a megszépült egyiptomi gyűjteménnyel szemben az utóbbi időben birtokába került XX. századi műveket állította ki. Elsősorban külföldön élő magyar alkotók műveit, A képek és szobrok jó része donáció, de nem kevés került vásárlás útján a múzeum birtokába. Csak örömmel üdvözölhetjük a nagyszerű kezdeményt, remélve azt is, hogy a modern anyag bővítése állandóan napirenden marad. És bár a budapesti tárlat aligha vetekedhet a hasonlókat — bemutató külföldiekkel, egy szempontból mindenképp jeles: a sok-felé — élő világhírű magyar mesterek művei Itt egy helyen vannak, a tárlat az általuk készséggel felajánlott anyagból állandóan gyarapítható.
A nem magyar művészek közül az itt látható Chagal Corneille, Lhote litográfiák — és másoké —, Le Corbuster, Theo van Doesburg, Jean Arp, Sonig Delaunay, Kurt Schwitters egy-egy eredeti műve kiemelkedő, a mesterek tó terméséből való. Különösen szépek és jellegzetesek az 1920—30, — közötti — évekből származó alkotások, melyeket az akkor emigrációban élő magyar művészek (pl.  Bortnyik) kapták és hoztak haza utóbb. Budapestre került ezen az úton pl. Albersnek az a gyönyörű konstruktív képe, amelynek szerigráfiai változata nemrégiben (1970. ősz) a művész düsseldorfi  életműkiállítása katalógusának melléklete és dísze volt. De ismerünk még a múzeum raktárából olyan műveket is (pl. Picasso-karcok!), — melyeknek véleményünk — szerint helye lenne az állandó tárlaton.
Külön értékelést érdemelnek az itt felsorakozó világhíres magyarok: Képes György. Vasarely, — Schöffer, Péri, Csáky. Forbát, — Kolos-Vary, Pán Márta, Pierre Székely és mások alkotásai: A termet Kepes (Amerikában él) remek, — nagyméretű és áradó színességű képe — Föld. kéreg —, három Vasarely-mű. Schöffer mozgó  fényjátékai (In memoriam Kassák) uralják, Pán Márta üvegmobílja (kár, hogy "stabillá" változottan). és sorolhatnánk tovabb a nagyhatású  műveket, néhányuk a műcsarnoki bemutatkozás — kiemelkedően emlékezetes darabja. Utóbb kerültek a múzeum  birtokába, többnyire a művészek szíves ajándékaként.
A nemrégiben meghalt Csáky nyúlánk  lányfigurája ragadott meg, mellette kítűnő párhuzam egy hasonló Mattis-Teutsch szobor Borbereki műve a legtisztább expresszívitás — keveredése a konstrukciós szándékokkal, Képes absztrakciója mellett a Stockholmban élő Nemes Endre alkotása (Sir-felirat egy kísérleti egérről) a szürrealizmus összetett világát vetíti a látogató elé. De a művek jó része inkább a — konstrukció szellemében fogant, Vasarely mellett Freud Tibor váltakozó színekben és formákban feltűnő alkotása ad ízelítőt a "mozgásban való látás" (Moholy Nagy) lehetőségeiből.
A kiállított anyag végül mégiscsak töredéknek tűnik, a tárlat szükségszerűen nem reprezentálja a modern  folyamatok mindegyikét. Néhány Moholy Nagy, Tihanyt. Kassék, Uitz Béla, Hantai Simon. Orbán Dezső, Szenes Arpad kép, Kemény Zoltán, Hajdú lstván és Vötös Béla szobor (mondjuk) bizonnyal teljesebb, történetibb és átfogóbb milliőt nyújtana. Helyet szorítanának a Kepes  fotogrammok mellett nagyszerű fotósaink — Brassai, Kertész, Capa, Hervé stb. — alkotásainak. És érzéseink — szerint néhány külföldön élő magyar — így Peterdi Gábor — kvalitásán felüli reprezentációt kapott. Nem lehet azonnali belépő a hír, de feltétlenül az legyen a művészi kvalitás.
Egy állandó látható, anyagában pedig (helyhiány van!) állandóan változó tárlatot képzelünk el a terem falaira, a továbbiakban bizonnyal találnak helyet a bővülő anyag bemutatására is. És feltétlenül méltóbb keretet biztosítanánk a Schöffer-fényjátékoknak a jelenleginél. Az alig elsötétített fülke, a falon kihúzott szegényes vászon túl provizórikusnak látszik, erősen rontja a dinamikus alkotás hatását. A szerkezetek a művészet érzelmi és a technikai értelmi kölcsönösségében születtek, szellem és tudás jeles találkozásai: kár őket ennyire esetleges és méltatlan helyzetbe kényszeríteni.
Igaz, valahol végre fel kellene építeni a modern hazai- és külföldi művészet — közös múzeumát. Az ott létrejött egység csak kiemelné a magyar művészet igazi értékeit. Okulásul szolgálna a fiatalabb nemzedék és az idősebb érdeklődők előtt. Láttatná azt, hogy szégyenkezni aligha lenne okunk. Bizonyítják a magyar gyűjtemények külföldi sikerei.

Bodri Ferenc