KASSÁK LAJOS

„Nyolc évig nagyon jól éreztem magam Békáson, nyolc hónapja lakunk Óbudán, s alig jutott eszembe a hegyaljai szép falu, s ami különösebb, egyszer sem álmodtam vele.”

Kassák Lajos, 1964

Néhány prózai szó Óbudáról (részlet)

„Tíz éve élek Óbudán. Azelőtt jóformán csak annyit tudtam róla, amennyit Krúdy Gyula írásaiban olvastam erről a különös városnegyedről. Ma békés otthonom a Hármashatárhegy lábánál, a bécsi országút partján. Kertünk vége a hegyre kapaszkodik, kapunktól nem messze folyik a Duna, ahova horgászni járok. Ennyi éppen elég nekem, hogy békésen dolgozhassak, és barátaimnak úgy beszéljek a tájról, mint igazi bennszülött. Igaz, hogy ma már kevesebb a romantikája, mint Krúdy idejében volt, de sok mindenért kárpótol engem a sűrű építkezés biztató látványa, a gondozott parkok, ahol gyerekcsapatok hintáznak, labdát rúgnak, és a legkisebbek gondtalanul homokoznak. Nem irigykedem Pestre, ez a szűkebb világ megnyugtatóbb a számomra. Örülök neki, hogy megépítették a Malomtó bisztrót. Nincs jazz, nincsenek »huligánok«, a déli órákban magamra hagyottan dolgozhatom valamelyik sarokasztalnál. Itt születik meg legtöbb költeményem, itt keresnek fel barátaim, hogy elvitatkozzunk a világ dolgairól. Ezen a se falu, se város földdarabon szeretnék maradni életem végéig.”

Kassák Lajos, 1964