DEMÉNY OTTÓ (BUDAPEST 1928 – BUDAPEST 1975)

Költő, író. Szegénysorsú munkáscsaládból származott, ami kitörölhetetlen nyomot hagyott egész munkásságán. Középfokú tanulmányait nem tudta befejezni. Munkája révén, az Országos Könyvtári Központban került kapcsolatba a könyvek világával, majd könyvterjesztő és boltvezető lett. Az 1950-es években kezdett el írni mint tehetséges munkásköltő. Első verseire Nagy László figyelt fel, ő indította el a költői pályán. Tiszta hangú és nyelvezetű verseket alkotott, szemléletes egyszerűséggel írt a mindennapokról és a munkásélet szépségéről. Gyermekregényeiben is e környezet tükröződik. Korai betegségével együtt vált komolyabbá, illetve mélyült el versnyelve.

DEMÉNY OTTÓ ÉS ÓBUDA

Óbudán született, kisgyermekkorában a Hévízi úton élt. 10 évesen Orosházára került, ám a nyarakat többnyire Óbudán töltötte. Igazán otthon érezte magát az egyszerű családi hajlékban és a poros utcákon, ami egy életre szóló inspirációvá vált számára. A szegényes munkáskörnyezet szerénységre, egyszerűségre tanította, és Gelléri Andor Endrével ellentétben mindez bensőséges világként jelenik meg műveiben. Felnőtt íróként egyre líraibban idézte fel a gondtalannak tűnő gyermekkort. Írásaiban megelevenedik az 1930-as évek Óbudája varázslatos utcácskáival, udvaraival, büszkén birtokolt grundjaival és futballpályáival, csábító mozijaival és színházával, jellegzetes figuráival – s bennük egy ember világra eszmélése.