HOLLÓS KORVIN LAJOS (BUDAPEST 1905 – BUDAPEST 1971)

Író, költő, lapszerkesztő. Weisz Lajos néven látta meg a napvilágot óbudai kispolgári zsidó családban. Orvosműszerésznek tanult, de már 1922-ben megjelent első novellája. Belépett a munkásmozgalomba, az 1930-as években több alkalommal letartóztatták és elítélték forradalmi hangulatú versei miatt. A maga útját járta, kérlelhetetlen őszintesége miatt a kommunista rendszerben is folyamatosan támadták. Számos irodalmi területen alkotott a versektől, műfordításoktól, színművektől egészen az ifjúsági regényig. Megítélését saját korában és az utókorban is meghatározta konok magatartása, megalkuvásra képtelen életszemlélete, de irodalmi nagyságát legnagyobb ellenségei is elismerték.

HOLLÓS KORVIN LAJOS ÉS ÓBUDA

Óbudán született, gyermek- és fiatalkorát töltötte a városrészben. Apai ágon a textilgyáros Goldberger család távoli leszármazottja. Édesapja, Weisz Mózes Sámuel kávéháza – amelynek Krúdy Gyula is gyakori vendége volt – az egykori Nád utcában működött. A kávéház bevételét azonban a családfő elmulatta a pesti éjszakában, családját nyomorba, fiát a kispolgári létből keserű munkássorsba taszítva. Hollós számára az otthon egyszerre jelentette a gyökereket, az Apa riasztó, tragikus alakját, a szenvedő Anyát, a be nem teljesült szeretetvágyat, a hányatott ifjúságot. Komor ifjúságának emlékeit, helyszíneit számos művében megidézi, legerősebben azonban az Óbudai búcsú (1961) című önéletrajzi kötetében jelennek meg. A némi nosztalgiával és sok keserűséggel megformált novellákban a gyermek megrendítő panasza tárul fel, akitől távol áll, hogy idealizálja a századelő, a „boldog békeidők” Óbudáját.