HALÁSZ GÁBOR (BUDAPEST 1901 – BALF 1945)

Irodalomtörténész, író, kritikus. Széleskörű tudásvággyal rendelkezett, magyar-történelem-filozófia szakokon szerzett diplomát. Párizsi és olaszországi tanulmányutakat követően a szellemi műhelyének tartott Országos Széchényi Könyvtár dolgozója, idővel pedig a Muzeális Gyűjtemények vezetője lett. 1926-tól folyamatosan publikált, a Nyugat és a Magyar Csillag című folyóiratok jelölték ki pályáját. A Magyar Irodalomtudományi Társaság egyik alapító tagja. Kora legnagyobb irodalomtörténészének tartották, aki mögött hatalmas szellemi tudás állt. A francia és a magyar irodalommal kapcsolatos kutatásai mellett jelentős szerepe volt az angolszász irodalom hazai megismertetésében. Zsidó származása miatt a II. világháború kirobbanásával mindennapi megélhetése, majd élete is veszélybe került. 1944-ben hívták be másodszor munkaszolgálatra, amely során a balfi munkatáborban érte a halál barátjával, Szerb Antallal együtt.

HALÁSZ GÁBOR ÉS ÓBUDA

Édesapja a III. kerületi elöljáróságon dolgozott, ennek köszönhetően utaltak ki számukra egy szerény lakást Óbudán. A család a Selmeci utca 25. szám alatti bérház egyik komfort nélküli, egyszoba-konyhás lakásában élt. Halász itt, könyvei között töltötte agglegényéletét egészen 1944-ig, a munkaszolgálatra való elhurcolásáig. Bár fizikai otthona a szűkös lakás volt, több írásában utalt arra, hogy igazi otthonának a magasszintű tudás és a kultúra bölcsőjének vallott Európát tartja. Értetlenül állt az előtt, hogy ez a tanult közeg képes kiközösíteni egyes embertársait, hazátlanná és otthontalanná téve, végül elpusztítva őket. Bár írói munkásságának fókuszában az irodalomtudomány állt, lakóhelyéhez fűződő érzései megmutatkoznak a Vázlat Óbudáról című esszéjében. Az irodalmi igénnyel megírt, büszke várostörténeten átsüt az óbudai szülött szeretete.