ESTERHÁZY PÉTER (BUDAPEST 1950 – BUDAPEST 2016)

Író, publicista. A magyar posztmodern egyik legjelentősebb írója. Az arisztokrata ősökkel rendelkező író matematikusként szerzett diplomát, de az 1970-es évektől az irodalom felé fordult és nemzedékének meghatározó szereplőjévé vált. Egyedi nyelvezete, történetvezetése, az intertextualitás gyakori használata teszik jellegzetessé műveit, amelyek páratlan műveltségről és emberismeretről tesznek tanúbizonyságot. Legfőbb témái a család és a haza, Isten és az ember kapcsolatának nagy kérdései, amelyeket áthat a csípős, groteszk humor. Sok évszázados múltra visszatekintő, hatalmas családfája óriási játéktér volt számára, amelyen keresztül Magyarország történetét, annak kibeszéletlen drámáit is képes volt elmesélni. „Nekem minden családtörténet.” Számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították.

ESTERHÁZY PÉTER ÉS ÓBUDA

Származásuk miatt családját 1951-ben kitelepítették a Heves megyei Hortra, ahol Esterházy a kisgyermekéveit töltötte. 1957-ben költözhettek vissza Óbudára, a Rómaifürdő csendes részén, az Emőd utcában álló, korábban nyaralónak használt villába, amely aztán szorosan összefonódott életével és munkásságával. Tanulóéveit a Keve utcai, a mai Dr. Béres József Általános Iskolában végezte, gyermekként a Csillaghegyi MTE labdarúgója volt György és Márton nevű testvéreivel. A városrész színterei, hangulatai inspirációt, otthona pedig a családi fészket és az alkotás helyszínét jelentette számára. Rómaifürdői identitása nagyon erős volt, önmagát sem definiálta „városi gyerekként”. A csendes, vidékies hangulatú városrész (Csillagheggyel egyetemben) több írásában is megjelent. De otthona volt az a filozofikus és intellektuális közeg is, amelyből szellemileg táplálkozott és érzelmileg gazdagodott, hogy aztán valami egyedülállót alkosson.